calacitra

Nagyot fordult a világ velem, és Raghu Dixittel is, aki legelső dalabetét próbálkozása után mintha csak kicserélték volna el kezdte komolyan venni ezt a dalkészítést, ahogy bwban szokták alapjáraton, a hétköznapokban. És ide meg elénk állt egy - kimondottan ilyen dalban mondom el típusú - nagyon hangulatos, könnyen megjegyezhető, fülbarát zenével, amit biztosan nem először és utoljára hallgattunk meg. Tetszetős. Szeressük. Az már más kérdés, hogy a porszem ebben az esetben már Sonamban keresendő, aki újfent bebizonyítja, hogy a tánctudásán van még mit csiszolni ezeregy bw film után is. De ha ezen túlteszem magam, akkor még imádnivaló is az egész, úgy ahogy van. Füleljétek bátran. Ezt lehet, szabad, megérdemli.

Az ilyen daloknál mindig elképzelem, ahogy az indiai helyi discoban rázzák. Mikor hogy éppen. Mert ez is csak egy szép romantikus dalnak indul Pritamtól, de aztán mégis veretés lesz belőle. Aztán meg mégse. Aztán meg mégis. Ki érti ezt? Ettől még a Shaadi Ke Side Effects filmzenék elitharcosa. Igazi multifunkciós dal, tipikus bw-i, annak ellenére, hogy azért benne van nyugat keze. A koreo jó, a helyszín is, a dalbetét ötletes, lassításokkal fűszerezett, nem kell több. Hajtsatok utána.

Erősen gondolkodom, hogy hallottam e már Raghu Dixit nevét, vagy az ő munkáit is valaha, valahol, bw berkeken belül, de nem ugrik be semmi. Ami lehet baj, rám nézve, de főként rá nézve. És egyhamar nem is fog megváltozni ez, ha így folytatja, ahogy most Bewakoofiyaan egyik dalát össze-nem-hozta. Ha más nem, akkor Ayushmann szólhatott volna neki, hogy ez szép és jó, de kevés lesz mint Szocsiban a magyar érem. Nem is nagyon rajonganak érte, ahogy nézek körbe utána. De a vicces az, egyben szomorú, hogy hiába bikinizett Sonam is random egyet, mikor előtte még soha, mert az se mentöőv körülmény, nem nézik többen, hogy hú és ha. Ergó egy Khan se tudna segíteni rajta, annyira, olyan.  

Ha egy valami biztosan elmondható rólam, az az, hogy élből meg alapból ellene vagyok az indiai-kanadai pornószínésznő: Sunny Leone bw munkásságának. Legalábbis abbéli törekvésének, hogy ő ott szeretne óriási színész lenni,és megmutatni, hogy a felnőtt filmek mellett ért ehhez is, sőt tud táncolni és még plébekelni is.

Szóval ezért is utálom most magam plusz utálom azt mondani, de a legújabb filmjének, a Ragini MMS 2-nek a legeslegelső dalbetétje egész jó. Még ő vele is, annyira, hogyha nézed, megvakulni nem fogsz tőle. Bár egy Katrina Kaif nem lett belőle hirtelen, és a fülünk az első, az van elkényeztetve rendesen, de azért nem kell keresnem kapaszkodokat, kifogásokat, mert ezért mert azért.  

Hiszen sokkal inkább beváltotta - a punjabi életérzést erősítő Baby Doll - azokat a hozzá fűzött reményeket, amik nem is voltak. Mert tényleg ki látta, hogy majd ez jön? Egy egészen bw kompatibilis, vállalható, működőképes Sunny Leone dalbetét. Az is lett. 

Mert mi sem természetesebb valentin napon, mint bw bromance mozit nézni. Ez lesz a Gunday. Ami annyira, de annyira ínycsiklandó szórakozásnak tűnik, hogy ahhoz még Sohail Sen filmzenéi is partnerek lettek, nem tudtak rosszak lenni. Meg nem tudnak elbújni a képkockák mögé, mintha ott se lennének, hiszen azzal együtt kerek egészek. A címzene is megéri a 240 millióját, be kell vallani.