calacitra

A mai nap éppen megfelelő volt arra, hogy Salman Khan az önjelölt Michael Jakson indiai helytartója pápai szép üzenettel, coelhot meghazudtolva szeretetre, békére buzdítson. Azaz éljen az összefogás, ha már. Egyébként pedig annyira rossz már, hogy jó ez a dal a betéttel együtt. Sokáig néztem, méregettem, vizsgáltam, jobbról, hátulról, mindenhonnan, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez még ha túlzóan erőltetten és hatásvadászan is akar lenyomni valami fontosat a torkunkon, de azt így is jól teszi meg ügyesen. Van itt pedig tüctüc, táncoló Salman, megvadult fanok, kislány csókja, ami meghozza a változást, rózsaszirmok, meg minden ami kell ilyenkor. Ha másra nem, arra tökéletes lesz, hogy Salman 'alapítványának' a Being Humannak a hivatalos himnusza legyen a későbbiekben (ha innen nézzük még szép). Mondom elég fülbemászó, de a filmmel még nem sikerült megbarátkozni, ezek után se.   

Olyan leszek lassan, mint a körmendi takarék. Csak én nem hitelt adok, boldognak, boldogtalannak, hanem Gunday tartalmat nap mint nap, amíg a csövön kifér. És-de-azért reméljük, hogy hasonló sorsra nem fogunk jutni vele. Jelen esetben befürödni, és arra ébredni majd a nézése közben, hogy visszanyal a hype. Egyelőre viszont az a helyzet, hogy el se tudjuk képzelni, hogy esetleg megtöténhet ez a faramuci és rendkívül szomorú negatív meglepetés. Bár Narciso Contreras se gondolta anno, hogy majd egy kis észrevehetetlen retus munkanélkülivé teszi. De azért jó ez a dalbetét is, persze hogy az. Aki nem hiszi el, hajtászavar kizárva. 

Pritam évet kezd. Bw elpunjabáskodik. Harry meg nem Bhramchari.

A Shaadi Ke Side Effects első dala nem robbantott bankot. Valahogy a trailerben jobban is szólt, picit túl lájtos, Pritamtól nem ilyenhez vagyunk már hozzászokva. És ha meg onnan vesszük, hogy punjab keveredik a dábszteppel, akkor annak nagyobb lángja kellene, hogy legyen. Erre a füstje maradt meg. Miközben nem rémes, és borzadály a köbön. Szerethetőség, helyenként már elhiszem, hogy ez adja, de annyira mégse, hogy hívna a táncparkettre magához közel. Pedig az előzetes és a poszterek nagyon magasra tették a lécet.   

Na ezt már szeretem. A Hasee Toh Phasee megérkezett. Vagy inkább elindult, ideje is volt. Főleg azok után, hogy eddig még aludta a nem létező téltábornok álmát, ténfergett egy sort olyan trailerekkel meg dalbetét promókkal, amik semmire sem voltak nagy használhatóak, és vállalhatóak is csak-csak, éppen hogy elmentek. Viszont ez az Ishq Bulaava már mintha egy más világ lenne, egy másik filmből való, ami szó szerint hív magához. 

Hétköznapi zene is lehetne, arra is jó, de igazán tipikusan egynapi, vasárnapi muzsika. Mondom is miért. Nincs más teendő, mint szépen, okosan, ügyesen elfáradni a veretésekkel és zúsásokkal teli éjszakába, és ott abban elfáradni, mert holnapra ebből kis szerencsével és ezzel a dallal karöltve együtt semmit sem fogunk érezni már. A másnaposság legjobb vény nélküli gyógyszere, de egyben az ellazulás (chill) kortárs indiai himnusza, amit hallva az ég világon az ég világot már az ég világ se érdekli. Pantent. Szép volt. 

A Vishal-Shekharnak meg többet kéne olvasni minket, hiszen mi már mikor megírtuk, hogy Sanam Puri nem egy x faktor kaliber énekes, hanem a jövőé. Tud valamit, ért ahhoz nagyon. Énekelni.    

A kitörés. Az minden fiatal álma. És ez alól Anirudh Ravichander sem kivétel. Mert bár igaz, hogy olyat tett Why this kolaveri di néven, amit bw zenei rendező soha, és szépen eléldegél abból, amit adott neki az Isten, tehetséget, hogy tamil filmzenéket szerezzen örökkön-örökké, de hát ő se így van berendezkedve. Vannak még vágyai, céljai, álmai, amiket szeretne szeretni. Amiket mi is persze, ahogy a többi daldarabját.

Egyelőre viszont a Aint nobody ****in with my music teaser nem tette le az államat, hogy azt két sarokkal is odébb hallották volna. Erről szó se volt. Persze ez még csak bemelegítés, lehet lesz sokkal jobb is.

Arról meg tényleg nem akarok most vitázni, hogy most ez az independent irány mennyire volt értelmes ötlet neki, tőle. Hát még az indokolatlan mennyiségű indokolatlan fákolást nem is hozom fel. Pedig sokak szerint ezzel mindent, amit elért hazavág. Én még nem tudom, tényleg. Egy biztos, akármi is lesza a végeredmény, nem fogom amiatt kevésbé imádni. Legfelejebb jobban.