calacitra

Na már Siddharth (a neves, közkedvelt tamil színész) is felült a színészekből lett plébek-énekes vonatra. Bizony dalolászik, most, itt, vagy majd ott a Lucia kollywoodi rimékében, az Enakkul Oruvanban.

A filmzene címe Prabalamagavey, Santhosh Narayanan szerezte, és elég régivágású trek, viszont ez nem von le semmit az érdemeiből. Sőt. A trailer óta sikerült is maga alá gyűrnie, és egyre jobban tetszik.    

Ha azt kérdezik, hogy miként is képzelek el egy félig indiai filmben hallható dalpróbálkozást, amit külfölre is szánnak, és el akarnak adni jóhiszeműen. Hát így. A title song nem ígéret, a tanú erre. Meg arra, hogy valaki a fejébe vette ezt a filmzene készítést roppant lelkes, de amarőt mód. Persze megmozdult rá a bal lábam, igaz ami igaz, de ebből nagy következtetéseket levonni maga a  felelőtlenség lenne. Annyira nem kívánom vissza, meg a füleim se. Persze kjúti meg minden, de NOT.  

Arra jöttem rá, hogy

 Vishal Bhardwaj filmek > Vishal Bhardwaj filmzenék 

Ez lehet csak rám illik, de nekem képkockákban a rendező mindig erősebb volt. Jóllehet évzenékben is gazdag zenei pályafutás áll már maga mögött, és egyáltalán de nem hiáncikk az tőle, évente szállít egyet vagy kettőt, szóval nem kell félteni ilyen szempontból.

És lehet, hogy a Haider soundtrack elsőre nem lett az enyém, de anno pl. a Matru Ki Bijlee Ki Mandolaval is ez volt. Először csak legyintettem rá, majd egyre jobban megkedveltem mindegyiket, és nem csak azt az egyet, amit tényleg a kezdetektől az etalonnak tartottam. 

Bízom tehát a második hallásra szerelem elméletében. Ami már gyakorlatban is bevált. A Khul Kabhi se csúnya, de a Bismil ezt is leülteti mondván, hogy mit akarsz te. Amibe Arijit Singhnek sincs sok beleszólása, mert szép-szép, de nem különösebben zavar meg, és ragad meg, magával. 

Ilyen az, ha egy üzlet beindul. Mert nem elég, hogy a Raeth Ki Tarah szólt nagyot Mannantól, a most következő Meherbaan is ugyanezt szolgálja, leköveti azt. Így behúzhatjuk a strigulát: tessék egy újabb jól sikerült daldarab a 3 A.M. filmzenei albumnak. Amit most már tényleg meg kéne hallgatni teljes egészében.

Az énekes itt is Rajat, jöhetnek a coverek rá. Hallgassátok, szeretgessétek. 

Amúgy meg ki ez a Mannan? Honnan jött, és hol volt eddig? 

Juj, meg jaj, ez olyan, amiért tényleg lehet igazán szeretni bw-ot. Semmi sallang, semmi modorosság, erőltetés, minden jön magától, aminek jönnie kell. A szívem boldog, az arcom mosolyra fordul, a szám meg kiszárad közbe, ahogy nézem és légéneklem velük, vagy helyettük éppen.

Pedig az Ishq Hai is csak annyit tesz, hogy hoz első blikkre egy teljesen konvencionális quawalis szerelmi témát. Az aláfelémellé vágott snittek is a sztereotípiáknak a sztereotípiái, kvázi amit egy ilyen dalbetétben el lehet lőni, azt itt kérdés nélkül ellövik.

 Mégis úgy érzem, mintha most habarodnék bele először bwba. 

Nem lehet rosszat írni róla, nagyon jól teszi a kereket, tudja mit mikor hova és miért. Az egész színtiszta, habkönnyű, ártatlan. Nagyon jól megkomponált, amihez a betét is adja az igazságot. Ez most jól is esett. Amúgy meg Agnel Roman, Fazial Hussain szerzeménye az Ishq Hai, ami a Jigariyaa filmzenéje is egyben. A filmet eladta, megyek és meg is lesem a trailert. Yikes.