calacitra

Olvasom, hogy mennyien, aka. sokan komálják a YJHD legújabb dalát, betétjét, dalbetétjét, a már sorban a harmadikat, de én egyefene nem.

Ha engem kérdeztek, de nem kell, mert úgyis mondom: az előző kettőhöz képest inkább visszalépés a Diliwaali Girlfriend Pritamtól. És lehet bármennyire szeretni nézni Deet meg Ranbirt együtt újra (ah), az ötletes koreot (uh), de valahogy lapos, a tingli tangli, nem annyira, hogy akár fülbemászó legyen, a dallamtapadástól meg olyan messze van, mint ide India.

És az is igaz, hogy be voltam rendezkedve  már - írtam is - egy romantikusabb dalra egy ilyen helyett. Ami persze nem mentség, vagy indok, mert jöhetett volna akármikor ez a dal, akkor se lett volna jobb ennél. Akkor se tartanám felsőbbrangúnak mi tudom én egy Balam Pichkarinal éppen. De hátha egyedül vagyok a véleményemmel, és rajtam kívül másoknak is bejön majd. Szóval nem beszélek le senkit. 

Gippi cant dance saala. Vagy mégis? Partyzene a Vishal-Shekhartól szombat estére a posztmentes órák, napok utánra. Lötyögni oké lehet rá, de azért nem vonz a táncparkett ettől, nincs meg csábítás, hogy irány twistelni erre most rögtön.     

Azért a Sachin Jigar megint kitett magáért. Most éppen amittrivedisre vették a figurát, és milyen jól tették. Tetszik az ilyen. A Khushamdeed a Go Goa Gone egyik dala, és Shreya Ghoshal énekli, lassan, tagoltan, miközbe a betétet nézve fél percnél még fel is nevetsz hangosan, de utána is vigyorogsz tovább, és tovább. Aztán meg mikor vége, azon veszed észre magad, hogy újra rákönyökölsz a play gombra. Filgúd, vitathatatlanul a soundtrack egyik legerősebb tétele, szóval az sincs kizárva, hogy találkozunk még itt, ezen az oldalon, vele.    

Néha ilyen is kell. És ilyet is kell énekelni. Amúgy fogalmam sincs milyen film lesz ez, csak szembejött velem a muzsika és olyan tipikus, hogy már jó. 

Az idén még a listázást is korábban kezdjük. Hiphiphurrá.

A cím úgy gondolom elárul mindent, amiről szólni fog, vagy akiktől lesz hangos ez a névsor, de ha röviden össze kéne maszalázni a célkítűzést, akkor most – kis csúszással – azokat a bw dalokat közöljük, akik az első 3 hónapban a legjobbak között is a legjobbak voltak.

Meg akik jelöltek, akarom mondani esélyesek lehetnek majd a nagy végelszámolásnál, tehát évzene-sanszosak, gyanúsak (lehet ott van közüttük az az egy?). Annak ellenére is, hogy nyilván az idő ellenük dolgozik, meg a sok film, ami jön még velük együtt a csilliónyi dallal. De azért egyáltalán nem vállalhatatlan mutatvány felkerülni rá, oda. Sőt. A most következő 12 filmzenének meg is van erre az egészséges esélye. Na jó ferdítek – az elfogultság beszél belőlem, hiszen az összesnek nem is sikerülhetne, annyi minden van még vissza az évből, írtam.

Ha azonban mégis most kéne dönteni, meghúzni a vonalat, hogy ez igen, ez nem, akkor nyugodt szívvel, kérdés és habozás nélkül 4 dalt terjesztenék fel évzenének, látnám örömmel akkor és ott szerepelni, egyúttal bwot képviselve, hogy lám milyen csudaklassz muzsikák kerülnek ki onnan. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi rossz lenne, és csak azért vannak ezen a listán, mert a 12 egy kétjegyű szám, és az és így szebben mutat. Na nem.

Hiszen mindegyik kedvenc személyre szabottan: valamiért, valaki miatt, valahogyan - a mai napig se tudom hogyan. Mindegyiknek jogos és bérelt a helye, még az eredeti tizes elképzelést is dobnom kellett, mert a maradék kettő hiányát nehezen viseltem (volna el, ha nem lennének most játszótársak). Akkor is ha tudom legbelül, hogy ez csak átmeneti, időszakos királyság tőlük, a számukra és, hogy a későbbiekben nem kell velük majd komolyan számolni. Ámde szépek, meg sok emlék (akár film, akár nem) köthető hozzájuk, amiért ide velük, érdemes volt beválogatni, és még érdemesebb lesz meghallgatni őket, ígérem.

Verdikt egy. Nincs sorrend, senki se helyezett, kidumálás sincs, ez még most nem arról szól. Egyszerűen csak van 12 minőségi dalunk, olyan, amire lehet büszkének lenni bwban, és a fanoknak is.

Verdik kettő. A legjobb soundtrackek, filmzenei korongok voltak ez idő alatt: Amit Triveditől a Kai Po Che, Pritam Race 2 dalai, és igen az I Me Aur Main a Sachin Jigartól, sokadik visszahallgatásra szerettem meg, nagyon, annyira, hogy ennyire. 

Verdikt három. 2013 tehát egyelőre jól indult, de ez nem csak a zenékre, hanem a (z eddig látott) mozikra is igaz. Remélem aztán tartja ezt a formáját és szokását bw a továbbiakban is vagy feljebb kapcsol és akkor azt se bánnánk túlzottan. Hajrá.

Most meg dragontape bekapcs, irány twistelni.