calacitra

Egészen megbarátkoztam már a dallal, no nem ennyire, de talán megmozdulna rá a jobb lábam, ha ez lenne a világ utolsó bw partyorientált filmzenéje. Máskülönben viszont Hrithik sokkal jobban táncol, mint ahogyan szól. Bár nem csoda, mármint az előbbi, hiszen volt kitől tanulnia. A koreográfia atyja ugyanis Remo volt, aki azért nem bánt vele kesztyűs kézzel. Hiába az aki, meg ez volt az álma(ofkorz), mégis először oktatta ki. És tanította meg azokra a mozdulategyüttesekre, úgy, hogy még Hrithik is azt mondta közbe, olyan az az érzése, mintha hét év után újra táncolna (aj). Több mint egy héten keresztül próbált is rá [a színész], ami nem akármi, hiszen tudvalevő, hogy kisujjában van a tánc művészete (az apja már csak tudja). De a tökéletes mozgásért bármit ugye. Amit még a tükrök előtt is lehetett gyakorolni, a nagy finálé előtt. Végül azonban minden nagyon popping lett, amiben tényleg nincs hiba. Most pedig meg is nézhetitek magatoknak, hogy nincs, mert így készült.     

Imran Khannak hivatása, hogy dolgokat hordjon magán. Már a MKBKM poszterén is hasonlót tett, most meg folytatja azt, amit elkezdett. A címfelirat viszont puccos, meg jó régies vágású. Így picit ellentétben is van a plakát maradék részével, de hát nem is ezért nézik meg, akik megnézik, arra ott vannak a szereplők, a rendező neve, ha meg választani kéne, akkor az előző inkább falkirakós-gyanús, ez nem.  

Abhishek Kapoor vagy szeret olvasni, vagy sokat olvas, vagy könyvtáros az eredeti szakmája és csak mi nem tudunk róla. Hiszen az első filmje egy könyvadaptáció volt (ezt láthattuk az idén, lásd Kai Po Che). De a második is az lesz. Sőt címe is van már: Fitoor. Ami viszont most más lesz, az az, hogy - az előzővel ellentétben - nem a hazai forrásból indul ki, hanem az alapanyag nemzetközibb lesz, mégpedig Charles Dickens és az ő 'Szép reményei'.

AK elárulta, hogy a forgatókönyvön jelenleg is dolgozik, és nagyon várja, hogy mit hoz majd a már jövő év elején induló forgatás. Ahol biztosan ott lesz, tehát ő megerősítette, hivatalos már, Katrina Kaif és Sushant Singh Rajput (páratlan új jodi alert!). Ez utóbbival a Kai Po Che kapcsán dolgozott együtt, ő karolta és futatta is fel az ifjú színészt, aki a jövő egyik nagy szép reménysége (már több filmet is aláírt ezen kívül jövőre és azután) Aditya Roy Kapooral karöltve.

Mahuratot neki. Meg sok sikert is nekik. 

Túl az év felén, lassan már a célegyenesre fordulva, de még attól nagy messze itt az idő, hogy kileltározzuk a harmadik negyedév legévzenébb évzenéit #ohnofuckingway. Azokat, akikkel együtt már összesen 31 jelentkezőre bővül a 2013 legjobb filmzenéjére pályázó jelentkezők száma.

A verseny bár nem túl szoros, de annyit elárulhatok, hogy a mostani elmúlt háromhavi termésből vígan válogatva is akad olyan, akit szívesen látnánk majd az élmezőnyben, az elit, a felsőhárom tagjaként is akár. De rajta kívül is vannak, kerültek ki szép számmal az elmúlt, nevezett időszakból olyan filmzenék, akik meg odaérhetnek a legjobb 20 mezőnyébe, ami legalább akkora eredménynek számít szvsz.

És ha a tényeket nézem, a statsztikákat, akkor bizony minden esély megvan arra, hogy akár ennek a tizesnek itt ni köszönthetjük majd a legjobbakat a végső elszámolásnál. Hiszen babonák ide vagy oda, mégiscsak az elmúlt években a második, és a harmadik negyedév fej-fej mellett adták ki a legnívósabb, minőségibb dalokat, akik aztán nevetve ott találták magukat a dobogó legtetején.

Szóval ha a trend trend marad, és az átkot senki sem képes megtörni majd az utolsó három felvonásban, bizony előfordulhat, hogy most is, mint mindig, kulcsfontosságú a szerepe ezeknek a most következő, vigyázbaálló és felsorakozó dalkiválasztottaknak. Viszont azt is érdemes észben tartani, hogy a második negyedévhez hűen itt se igazán fürödtünk a jóban, és eresztettek-árasztottak el minket kiváló, csillogó zenecsodákkal a zenei rendezők. Sőt.

Némi javulást azért érezni lehetett, meg amúgy is nyár volt, ilyenkor az ember elnézőbb, nyitottabb, könnyebben emészti meg még a rossz dalokat is, mint pl. télen. De mégis hol van ez attól, amit az év elején kaptunk a fejünkhöz. Ami ehhez képest egy fülorgia volt, hozsanna, és évzenekavalkád, himnuszok kisnagy találkozója bw zenében kiporciózva.

Viszont azért ennek a nyári-őszi válogatásnak is megvan a maga szépsége, és vállalható, mitöbb szerethető muzsikái. Különben nem lennénk itt, és nem tudtunk volna 10 darab olyan zenét összemaszalázni a dragontape által, ami teljesen megérdemli szerintünk, hogy itt és most, és a későbbiekben is úgy tekintsünk rájuk, mint évzenegyanús kreditekre mindhalálig.

És mielőtt még ők lennének soron, vennék át a stafétabotot tőlem, meg a dalok kapnák meg a megérdemelt főszerepet, 30 és valahány perc hírnevet, azelőtt még egy gyors jelentés a harmadik negyedév legjobb filmzenei albumairól, akiket rongyosra lehetett játszani, mert nagy egészek voltak, komplettek az első számtól az utolsóig nincs vagy alig van gyengepontjuk.

Ilyen vanvoltlesz például top3 a Chennai Express, aminek csak sikerült nagy nehezen megszerettetnie magát velem, de sikerült. A top2 fokára a Ramaiya Vastavaiya ért be, aki talán az egyik legkiegyensúlyozotabb album címére simán pályázhatnak idén, miközben meg kiemelni belőle egyet maga volt a rezsiharc. Az első és egyetlen pedig, a top1 végül, nem is lehetett más, mint a Shuddh Desi Romance. Nehéz jelzőket ragozni rá, nem is tesszük. Csak annyit még, hogy azért az első két soundtrack a bizonyos Sachin-Jigar zenei rendező duó, páros gyümölcse, akik tehát kinőtték a kiskabátot, felnőttek, nekik már nagykabát is dukál a továbbiakban.          

Ennyit is akkor az albumokról. Ennyit. De még többet a zenékről. Ideje volt. Hát legyen. Iszkoljatok no ide, tapadjatok mint a dallam, szálljatok a dallal, megérkeztetek, aztán plébekeljetek, twisteljetek sokat. Ők úgyis bizonyítanak, nem ígérnek, innen már rajtatok a sor.

Az egy dolog, hogy Ayushman Khurrananak új dala van. De én erről miért nem tudtam eddig? Még egyszer megkérdezem, lassan, viktorosan, érthetően: MIÉRT NEM TUDTAM EDDIG?

Főleg azok után, hogy a Pani Da Rangot tavaly az év legjobb filmzenéjének tartottuk és kiáltottuk ki, kürtöltük magyarvilággá. Majd pedig idén a Nautanki Saalahoz szerzett Saadi Gallit is imádtuk tőle, a maga módján.

Szóval legalább egy levél, egy figyelmeztetés jól jött volna, felkészülni rá, hogy lesz ez az új dala. Ami az O Heeriye címet viseli, és a YRF 'zenei szakosztály' közreműködésével jöhetett létre. Mitöbb klipet is kapott még, ahol az énekes-színész-showman hölgytársával Rochak Kohlival (Mere Dad Ki Marutiból lehet ismerős) szerepel.

Az O Heeriye tehát az előző dalokkal ellentétben nem filmzene. És talán nem is első fülszerelem darab mindközül. De az vitathatatlan, hogy van egy különcsége, bája, varázsa, ami azért csak megkaparint magának. Szumma. Kicsit alt, kicsit termékelhelyezés, de nagyon rövid. Születésnapi himnusznak viszont pont tökéletes. Boldogat Ayushmann, boldogabbat.