calacitra

A pénteket is előre hoztuk egy nappal, a miheztartás végett. Mert a ma zenéje a holnap zenéje. És Girik Aman feat Badshah közös munkájának gyümölcse valami ilyen is lehet, ami beérhet, ha fülekre talál. Tippre a TYSO a High Heels idei megfelelőle, ikertornya. Csak a magas sarkokat itt felváltják a szandálok, YoYo-t pedig nem-barija Badshah, aki az a punjab(?) a zeneéletnek, mint ami a tamil nyelven a héten körberajongott HHT. Ez annál fényévekkel lemarad, de hát ez nem is okos akar lenni, hanem szimplán hülyebiztos, ami az előbbivel ellentétben gyorsan meg is találja magának a helyet majd a táncparketten. Oda való is, bár a szandálokat azért ütik azok a magas sarkok.  

Ezeket a Warning filmzenéket úgy seringelem, mint a cukrot, pedig közel sem adják annyira az igazságot. A Tell Me How Much is csak azért került a posztsodrásba, mert jól kiemeli, hogy azért a plébek-énekesnek is van súlya bwban.

Itt például Mika Singh kerül a középpontba, a színészek meg mögé, és helyettük ő próbálja eladni a showt (ez gáz, lenne, ha nem Indiában lennénk). Próbálja. Ám nem sikerül neki. Végülis ha másért nem, a leopárdmintás göncért, meg az _attól, hogy szép, de nem okos_  csajokért már megérte felvenni a dalhoz a betétet. Már ha ez így be is kerül a filmbe, amit viszont kétlek.

De önismétlek nem rossz üzlet énekesnek lenni ottanság, betörni oda, és felfutni, majd oda, arra a szintre fejleszteni a képességeket, mint ahogy Mika tette, mert akkor ez is összejöhet.

A dal pedig hát inkább nem mondana el semmit semennyire. Szóval annyira. Így is állunk akkor.  

Azoknak, akik annyira hiányolták már Hrithik Roshant a Dhhomból, most örülhetnek. Itt van ugyanis a Krrish 3 legelső dalbetét promójában, ahol kellő eleganciával rúgja fel a már semmi sem a régi elhíresült, intézményesült gondolkodásunkat. Hiszen ő tényleg nem változott. Vagy csak annyit, hogy még jobban táncol most, mint táncolt korábban.

És persze Shahid is nívós, ebben a tekintetben, egy elittáncos, olyan, akinek megint nem kell egy mozdulatcsomagot kétszer megmutatni, de Hrithiket bámulva mégis csak bámulni lehet, hogy húha. Miközben a színészi teljesítményére sem lehetett egy árva panaszunk eddig és reméljük ezután se lesz.

Valamint itt sem, a jelenben, ebben a sequelben, ahol sok minden fog a látványról szólni, na meg a látványról. De hát, ha SRK is ki tudott jönni belőle (lásd Ra One), és utána még alltime kasszasikert összematekozni, ám legyen, elviseljük akkor eztet is.

Amúgy ha itt tartunk, annál a bizonyos zárójeles filmnél, annyira férfi megérzésem támadt mikor néztem, mintha csak azt látnám újra. Hiszen ez a klubos, táncos, érdekes koreo's, fekete pákos cameos történet nagyon ismerős valahonnan. Erős dejavum volt, ti is jól tudjátok rá a választ, de én csak egyet kérek, azt, hogy ne legyen már a Krrish 3-ból egy RaOne 2. Légyszi.

Maga a dal catchy, bár annyira azért nem őrülök meg tőle, mint San Marinoi közönség a hazai gól láttán. Régi is, új is, ilyen hibrid elegy, keverék a Raghupati Raghav, ami szép és jó, de ennél viszont több kell, persze Hrithiken, vagy Priyankan ez nem múlik. Legközelebb legyen, hozza közelebb hozzám.       

A SOTY trió legmázlistább tagja, akinek összejött az, ami csak keveseknek adatik meg azután, hogy belépnek bwba. Hiszen mindjárt a második hindi nyelvű nagyjátékfilmjében olyan rendezővel dolgozik együtt (az első KJo után), név szerint Imtiaz Alival, akiért bárki tűzbe menne, ha vele forgathatna akár csak egy pár képkocka erejéig. Ezzel szemben a fiatal Alia Bhatt ott van kérem szépen a Highwayben, és még az idén, az év végén láthatjuk is majd, hogy vajon megcsinálta-e a szerencséjét, - azért illene tegyük hozzá.

Miközben az is igaz, hogy a többiek a nyomába se érnek egyelőre. A srácok a SOTY-ból ugyanis csak jövőre jelentkeznek filmmel, és bár őket is felkarolták rendesen (családban marad), de egyikük se kapott akkora bizonyítási lehetőséget az élettől, mint most a jövő Sonam Kapoorja. Akinek, ha majd a mozizás nem is fog menni, úgy sikerülni, ahogy azt eltervezte, szeretné, akkor a modellkedés az még b tervként működőképes lehet a számára.

Én legalább is ezt vontam le a szeptemberi Hello magazin fotósorozatából. Mert ha lesz rajta még pár életkorkör, biztosan senki nem tud majd neki ellenállni, ha így folytatja. Már a jó úton jár ide. Attól pedig, hogy szép, én mondom még okos is lehet. A színész potenciált meg, ha van olyan, remélem kiaknázza belőle Imtiaz, mert ha ő nem akkor senki.               

Nem tudom ki mondta, de igaza volt, az ellentétek tényleg vonzzák egymást. A fizikában. De nem csak abban. A filmekben is. De nem csak abban. A bw filmekben is. De nem csak abban. Hanem főként azokban, amiket előszeretettel Punit Malhotra rendez. Bár mentségére szóljon, hogy ez a recept már elsőre is bejött neki. A címe az I Hate Luv Storys, ami igazán szórakoztató volt, meg klasszikus is lett. És hát miért ne sikerülhetne neki ez újra, miért ne, ami egyszer már sikerült.

Annyi előnye mindenképpen van, hogy jó pár év eltelt azóta, az első rendezése óta. És sok fronton nem változtatott ahhoz képest (a trailerből kiindulva), egyedül ami szembeszökő, a heroine szerepkört újította meg. Mégpedig Kareena Kapoor tölti be ezt majd, egy aktivistát alakítva. Egy olyan társadalomérzékeny wannabe önkéntessel, akinek a mottója az, hogy az országot jobbá tegye, segítsen az embereknek, akik rászorulnak, és azt megérdemlik.

Na ebben lesz nem-, de filmbéli partnere az az Imran Khan, aki ott volt az IHLS-ban is, netovább annak köszönheti egyik legjobb alltime alakítását is, és most mint városi fiú menne el a Tomatina fesztiválra, de mégse teszi, mert a szerelem nem vár, nem várhat. Ezért akármennyire is különböznek, dobja a paradicsomokat, és inkább elutazik a számára oly jól nem ismert ismeretlenbe, Egy faluba, hogy ott megtalálja azt, akit annyira keresett magának. Azonban hiába is találja meg, a neheze csak akkor veszi kezdetét.

Érdekes? Nem. Érdekel? Igen.

A posztereknél már felvezettem, hogy imádtam ezt a jodit, felállást az EMAET-ban, és PM első filmjével is lekenyerezett (a mozis jeleneten 9473-szorra is sírva nevetek pl.), és akkor a leglegleglegnyomatékosabb tényezőről nem is esett még karakter. Ez pediglen lenne nem más, mint Shraddha Kapoor, és az ő jelenléte a moziban. Aki itt nincs. Nem volt most látható. De jól értesültek szerint ez direkt történt így, mert valami kulcsfontosságú szerepben vitézkedik, amit nem akartak előre elárulni nekünk. Ez azért bosszantó, hogy még egy snitt se. Nehéz feldolgozni, sokan kommentekben is követelik már. De majd talán kárpotolnak minket ezért, jobbnál-jobb dalbetétek promókkal.

Ja és el ne felejtsem, a zenéket a Vishal-Shekhar szerzi. Ehhez mérten, volt is pár ígéretes fülélményben részem az előzetes megtekintése közben, amikor nem is a szememet hegyeztem elsősorban.

Szumma: kell.