calacitra

Rettentően oda vagyok azért, amikor a bw filmek a szórakoztatás mellett, a filmjeik elején, közben, végén, mindig odafigyelnek a nézőkre, az emberekre. Hogy azok is figyeljenek magukra, és ki ne próbálják már azt, amit a vásznon látnak (a néző számít, az pénz, az profit, hah). Vagy ha igen, akkor gyorsan fejezzék be, ott rögtön, amikor a mozit nézik. Legutóbb ilyen a Go Goa Gone alatt talált be nálam nagyon, ahol tényleg antijólszituáltan viselkedtek a fiúk, de úgy mindegyik közülük. Így alig bírtak tartani a tempót (hol egy gandzsa, hol drog, hol ak47, hol csak alkohol), nevelni az aktív közönséget, mindig kiírni, hogy ezt és azt ne, de ne. Ettől amúgy nem hiszem, hogy most képmutató lenne bw, áltatna, vagy hogy kinevettetné magát, mert mondom ez nekik legalább olyan fontos, mint maga a termék. Persze osztani-szorozni se fog. Nem hiszem, hogy majd valaki f'szomurigeller leszokik e miatt a témáról, mint akár csak trafik biznisztől. Ez utóbbi már nagyobb hülyítés, szóval nem is kell messzire menni, ehhez képest bw a feliratjaival még csak a jéghegy csúcsa.  

A következő dalbetét tanulsága az, már amit le lehet vonni belőle: hogyha van egy Aditi Rao Hydarid, akkor annak még a legunalmasabb zene sem tud gátat, meg határt szabni.Mert egyből a szíved csücske lesz, amiből soha nem elég.

Bár ez inkább a 'csak nézni jó' részre igaz, nem a dalra magára. Hiszen a fülnek a  - leírhatatlan hosszuságú címmel bíró - dal egy nagyon tucattermék lett bwból, olyan túliparos meló, szürke színekkel, amit csak az említett hölgy tud szivárványfénybe költöztetni. 

Féláron, akciósan, tesco gazdaságosan (úgy-úgy, ami a többi Boss filmzene tesóra is igaz) el lehet zötyögni rá, romantikusnak viszont túl lájti, elolvadni nem lehet tőle. Elaludni már igen.    

Pont a napokban volt róla szó, hogy még itthon sincsenek biztonságban a gyereke(in)k. Se az utcákon, se a parkokban, se a játszótéren, se sehol. És akkor ott van India, ahol az ilyen és ehhez hasonló szomorú esetek meg jóval nagy számban fordulnak elő, napi, havi, éves szinten. /Szóval jobb félni/.

Az Ugly erről szól. Valós eseményeken is alapszik.

A helyszín Mumbai, ahol egy kislányt rabolnak el. Senki se látta, de a színész-apuka mégis minden követ megmozgat azért, hogy visszakapja gyermekét. Maga is nyomoz, de a rendőrségen is tesz feljelentést. Mi jöhet ezek után...?   

Anurag Kashyapnak, a bw-indie filmek királyának, már Cannest is bejárt filmje olyan, amilyet csak neki köszönhetünk és tőle (el)várhatunk első ránézésre. A műfajilag pszichológiai thrillerben sok arc ismerős lehet, de az egyik legintenzívebb és komorabb az Ronit Royé, akire még Udaanban figyeltünk fel kiváló alakítása révén. De meg kell említeni Rahul Bhatt, Tejaswini Kolhapure, Anshika Shrivastava, Siddhanth Kapoor (Shakti Kapoor fia) és Kumar Singh Vineet nevét is a filmből. 

Szumma. Semmi rúpiáért ki nem hagynám. Anurag az én emberem.          

Sunny Leone első filmje folytatás volt. A második is az. De a hírekkel ellentétben erre sajnos (eh) nem idén fog sor kerülni, csak jövőre. 2014-ben, mindjárt annak is a legelején. Ez lesz a Ragini MMS 2, ami három év után tér majd vissza a mozikba. Még több félelemmel, szellemekkel, meg egy Sunny Leonnal! Azt azért reméljük, hogy Ekta Kapoor tudja mit vállalt, és mit csinál legújabb produkciójában. Ha nem, akkor mi előre megmondtuk, hogy ez így nem fog működni.  

Ranbir Kapoor szégyentelenül borzolja tovább a kedélyeinket. És hiteti el velünk akaratlanul, hogy ebből semmi jóság nem fog majd kisülni.

Mert a Besharam(mal) most nagy pácban van, kjönni(e) belőle pedig nem lesz egyszerű történet. Hiszen úgy került a lejtőre, hogy már eleve ott találta magát az első blikktől kezdve, teszem azt a trailer megjelenésétől.

Mindezeken pedig a 90-es években ragadt dalbetét promók, meg Lalit Pandit zenék sem segítenek egy cseppet sem. Sőt, az ember nosztalgiázás helyett inkább arra eszmél, hogy ezt már hallotta pont így valahol valamikor.

Egyszóval se füst se láng nem lesz ebből. Csak hamu. Amúgy egy percig még tetszett is.