calacitra

Jóllehet az Ishk Actually legújabb dalbetéje, az Injar Pinjar csak hírből ismeri az évzeneséget, vagy éppen a hétzene fogalmát, nem érdemli ki egyiket se, nincs olyan jó, de így is eladható, becsületes, korrekt iparos zenemunka, amit nagyobb, nevesebb zenei rendezők is megirigyelnének tőle. És aztán lehet rásütni rá, hogy fapados, faékegyszerű, vagy rezsicsökkentő, mert működik indzsere pindzsere. Átlagos, de a jobbik fajtából, ami szerethető ezért, nem pedig utálható, hogy ilyen lett. Csütörtökre tökéletes, de péntekre mindjárt lesz más is.   

Az eddigi Krrish dalbétektől ugye mindenkit óva intettem, csak 18 éven felüliek nézhetik meg, bár talán mégse kéne nekik se, jobban járnak, ha kihagyják. És máris váltanak erre, de azonnal, mert ezt összerakták, akkor is, ha összevágták innen-onnan a filmből a jeleneteket, és nem igazi dal+betét lesz ez.

Viszont marhára megérte kiadni, így, ilyen formában, hisz csomó új jelenettel van megspékelve, és számomra a meglepetés-megtiszteltetés, hogy teljesen profi kis grafikával az élen operálgat. Wtf.

Tényleg szerettem volna hibát keresni benne, de nem volt, azt nem találtam, viszont egy kis reménysugarat igen, ami még azt üzeni, hogy csak a dalok mentek félre, a film nem fog.

Roshanek meg kampányolnak közbe, ahol és ahogy csak lehet. Mitöbb azt mondták, hogy már 1000 crore se elképzelhetetlen, hogy összejön, jöhet majd nekik ezzel a harmadik résszel, szerintük simán benne van. Az azért durva dió lenne. Shahrukh pl. belebetegedne. De meglátjuk.  

Ahogy a bukott jelző a baloldalhoz, Havasi a miniszterelnökhöz vagy a kampánycsendsértés a választásokhoz, na úgy tartozik hozzá szervesen India kortárs nagy filmes alakjaihoz, sztárjaihoz Illayathalapathy Vijay (kollywoodi) színész is, akiről sajnos igen eddig keveset beszéltünk.

Ennek egyszerű oka, hogy személyre szabottan sem találkoztam vele sokat, filmekben, a filmjeivel, pedig címről mindegyik olyan, mintha láttam volna már mindegyiket. Azonban ez nem így van. A bakancslistámra azért felírom, hogy ki ne maradjak ebből se, és ha lehet, azon leszek, hogy már minél előbb egymásra találjunk. Például a Thalaivaa trailerlátásra tetszik is, amiből most az egyik dalbetétet szemeltem is ki hétkezdő himnusznak. És voálá itt is van. Nem is rossz. Vagy mondjam úgy, hogy szuper. Az az lazán. Jól összehozták, odarakták, kellett is valami, ami már kimozgat a fotelből. És még nézni is mókakacagás a köbön, 2:20-tól nagy kedvenc a táncolás együtt, bár a csúcspont nem ez, hanem ami 3:54-nél teljesedik ki, és hág tetőfokára. Fussunk is elé, utána, de ne el előle.

Dansz, twist, tooh.

Az indiai L'Officiel októberi címlaplány választása az eddig csak bw folytatásokban szereplő (Murder kettő, Race kettő, Housefull kettő) Jacqueline Fernandezre esett. Akit színésznő szakmázása mellett, modellként is számon tartanak, valamint már item girlként is letette a névjegyét a Phrabhu Deva féle Ramaiya Vastavaiyaban, amit Jadoo Ki Jhappi néven találhattok meg. Legutóbb pedig éppen Shahrukh világkörüli bw-ot meg magát népszerűsítő turnéján vendégeskedett, ami megint csak nem kis érdem tud ám lenni. A hab tortán pedig, hogy gyönyörű, és évről-évre feljebb kúszik-csúszik a legszebb indiai nők listáján. Nem hiába. Lapoznám is. Mármint az újságot, vele együtt. Ezért. Ezekért (pár képért). Miatta. Tátva maradt a szemem.

Az egy dolog, hogy Ram Gopal Varma szív valamit, de miért nem ad belőle, hogy mi is ilyen iszonyat brutál innovatívak és kreatívak legyünk, lehessük, ahogy arra a most következő Satya 2 egyik dalbetétje arcbetétje a példa rá. Vagyis ne legyen az, vagy ha igen, akkor a rossz féle. Mert örülünk neki, hogy ötletei vannak, csak talán a nagyvilágnak nem kéne szemügyre bocsátania.

Mert face dance? Most komolyan? Honnan, kitől, miért, kinek, hogyan? Aki végiglesi, az tényleg megérdemli a turmixgépet, amit a videó alatt reklámoznak. Igazából rá is pörögtem ezerrel, úgy sincs otthon még. Ahogy ebből a csodából se volt még hasonló bwban, bár nem is kéne nagyon erőltetni a témát. Ha mégis, ennél valahogy eladhatóbban, működőképesebben kéne megkreálni.

Egyedül csak szegény Anaikat, vagy kit, sajnáltam, hogy erre képes volt, megcsinálta. Nyilván ő is lehetett volna ügyesebb az arcával, az arcjátékával (haha), de azért na, nem rajta úszott el a hajó, meg volt a banánhéj, amin elcsúszott, pofára esett hatalmasan ez a már nem is tudom mi promó, marketingeszköz a Satya 2 (f)elé. Legközelebb pedig lábbal, ha kérhetném.