calacitra

Már majdnem elkönyveltem magamban, hogy idén igazán jó Honey Singh dal nélkül maradtunk, ejnye, de szerencsére a punjabi rapernek még egy sansza van a fordításra. Ergó, hogy valamit tegyen e szégyen elkerülése érdekében.

Ez lehet, címén nevezve: a Blue Eyes. Lehet, mert egyelőre csak teaserben vezeti fel, hogy mire készülhetünk tőle. A teljes végleges fullos majd csak két nap múlva érkezik, tehát nem kell sokat már aludni miatta.

És érdekes is első teaser blikkre. Pl. tiszta Brown Rang filing kerített hatalmába. De azért annál ez furább. Mindegy. Meglátjuk. Meglássuk. Viszont jó érzésem van.    

Ha létezik cukiságrelénk, akkor az most szűnt meg, és égett ki. Mert az egy dolog, hogy Asin születésnapját nem tartjuk nagyon számon, de az, hogy Hugh Jackman igen, és ennek még hangot is ad, na az elelolvadás.

Miközben sokakkal ellentétben engem tökre hidegen hagy, hogy egyáltalán ismerik e egymást, beszélgettek e valaha is, vagy ilyesmi, mert itt a szándék a lényeg, az viszi el a főnyereményt. Nesze neked őszinteség.

És akkor most jöjjön az a pillanat, amikor lelki szemeink előtt elképzeljük őket egy filmben, jodiként. Megvan? Meg. Nem is olyan rossz, mi.  

Naiv vagyok, és mindent elhiszek, amit az M1 híradóban mondanak, de azt már mégis komoly fenntartásokkal kell kezelnem, ha olyat látok (kamufilmpara), amin egy, az indiai filmzenékért felelős zenei rendezők csiszolatlan gyémántja, nagy reménysége, következő AR Rahmanja hazánkba 'solyózmozva' látogat el sokadmagával. Hogy itt aztán megoldja okosba a budapesti szimfonikusok segítségével az egyik hamarosan mozikba érkező kollywoodi darab, az Irandam Ulagam film zenéit, azoknak is egy részét. Pedig ez trú, de olyan trú.

'A H betűre fogunk ráfutni...'

Az illető pedig nem más, ha nem ismernénk fel, mint Anirudh Ravichander, a Why This Kolaveri atyja, összesen 3 csodálatos kollywoodi soundtrack főfőfelelőse. Most pedig az említett filmzenékben közreműködik (úgymondják: background score) egy keveset. És ezt nálunk teszi. Vagy tette, már múlt időben. Hiszen hetekkel ezelőtt járt itt, és tudta le az utat, csinálta meg azt, ami neki nagyon kellett.

Persze tudom, hogy nem ez az első eset, amikor indiai zenei rendezők minket választanak, velünk dolgoznak (már elnézést a Tper1 miatt) együtt, korábban írtam Ilaiyaraajaról pl., de azért ezt baromira tök jó látni, még akkor is, ha a direktor a videóban olyan arcot vág az egészhez, mintha ő lenne a megtestesült kormányszóvivők alfája, vagy legalábbis omegája. Whocares.

Rajta kívül viszont Anirudh lelkesedése (neveket nem tud, bár ez vissza is igaz lehet) az nagy kanál piros pont, és a magyar szavak is jól esnek, mitöbb a dalrészlet is nagyon epikusnak tetszik lenni. Amihez, ha még hozzáadjuk azt a kommentet, miszerint nem is olyan rossz ország ez amúgy, akkor már van esély arra, hogy legközelebb is legyen legközelebb, neki, bárkinek, akárkinek, aki jönne, és szeretne, vagy csak kell éppen. 

Most tudtuk meg, még időben, hogy a 3 éve bemutatott Ishqiya-hoz nagy erőkkel készítik már a folytatást. És lehet, hogy sok mindenben hasonlít majd elődjére, kistestvérére a sequel, hiszen a rendező Abhishek Chaubey, valamint a két férfi főszereplő (Arshad Warsi,Naseeruddin Shah) személye is változatlan maradt, a sztori is zenész, sőt Vishal Bhardwaj lesz az ura ennek is, viszont női, heroine fronton mégis csak történt egy nem elhanyagolható szerepcserés támadás. Mert miután az első részben Vidya Balant láthattuk itt, a férfiak oldalán, addig a Dedh Ishqiaban már Madhuri Dixit lesz helyette, váltja fel, cseréli le a színésznőt. Begum Para karakterébe bújik, és valahogy így is fog kinézni, a képek tanulsága szerint. Jövő év elejére célozták meg a premiert, ha minden jól megy. Hát akkor menjen is jól, mi is azt szeretnénk.

Az újvilági kollywoodi bromancek úttörő császára lehet ez a film így első trailer ránézésre. És bár a zenei anyaga (meghallgatás után) hagy némi kivetnivalót maga után, de ha ez a zseniális cast, és hangulat megmarad a filmre tovább, akkor egy árva szót nem szóltunk e miatt, mert hogy a fülünk unatkozik, és nem lett kielégítve teljesen.

Persze azért az is igaz, hogy 2013-ban már a jó zenék se jelentenek sokat, anélkül is lehet egy indiai film igazán minőségi. A kérdés csak az, hogy az Endrendum Punnagai ez utóbbiak közé tartozik, fog tartozni majd, vagy sem.

Amúgy meg a trailer nagyon bevállalható, miközben az tisztán látszik, hogy a sztoriért nem mentek messze, nem keresték sokat a készítők, míg ezt találták meg és ki. De ez legyen legnagyobb bajunk vele, ámen. Ó prijáááááááááááá...