calacitra

Priyanka Chopra-item number először, Priyanka Chopra-item number másodszor, Priyanka Chopra-item number harmadszor.

De a kezek hol vannak? Ja, hogy senkinek se kell? Érthető.

Pedig most mintha tényleg jobb lenne (haha), minden eddiginél jobb, de ha már Sanjay Leela Bhansali se tud többet kihozni belőle, akkor az a vég. Meg egy jel neki [PeeCeenek], hogy a legcélszerűbb, legokosabb megoldás az lenne, ha most egy ideig takarékra meg parkolópályára tenné a tételezést. Azt hiszem, mindenki örülne neki kicsit-nagyon. Mert táncolhat klubban, vagy táncolhat mujrát, vagy Duna menti csárdást felőlem, valahogy úgy se sül/ne el királyosan. Lehet, talán el van átkozva, így hiába teszi bele a kezét-lábát egy item songba, az már kudarcra van ítélve, megwoodozták ilyesmi. 

Vagy, vagy a másik opció, hogy nincs szerencséje, a csillagok állása nem kedvez neki ebben. És az a vicc, hogy ez még sanszos is lehet, hiszen valahogy se ő, se a koreo, se a dal, se a betét külön-külön-külön-külön nem érdemel említést, most se, ahogy a korábbiaknál se. Magyarul, ha szétbontom darabjaira a tételeket, akkor se igazán találni értékelhetőt bennük, hogy ezért vagy azért megérte leforgatni, megcsinálni, croret kiadni rá. Az meg hogy Priyanka szép, tudjuk, látjuk, - legfeljebb a szomszéd gyerek nem ismeri be, mert ő lát jobbat sec perc alatt ugye-, már nem oszt vagy szoroz a dolgok állásán, mert legalább annyira harmatos, ködös, mint az októberi reggelek. Kudarcos, és égő is kezd lenni, de ha befejezi még most, akkor nem szóltam. Ettől eltekintve, azért a filmben nem fogjunk elkapcsolni, áttekerni rajta, viszont élvezni élvezni se fogjuk, megszakítás lesz a javából.  

Nem túlzás azt állítani, hogy ennél a Bullett Raja dalbetétnél, de továbbmegyek egész filmzene albumnál (mert megvolt, bár ne lett volna), még az is izgalmasabb, ha egy német röhögve megnyeri a száguldó cirkuszt megint és megint meg megint.

Verdikt, van az a dal, amit Shreya Ghoshal se tud megmenteni. Ez, a Saamne Hai Savera egy ilyen. Egyszer is nehéz volt végigvinni, hát még egyszer, ha fizetnének... se. Se. 

A Sajid Wajid pedig lassan a mumusom lesz. Emberemlékezet óta nem hallottam tőlük már valami minőségi, puccos, luxy nótát, ami picikét is a fejembe szállt volna. Adósaim is lettek, a strigulák gyűlnek, nonononono, innen már csak felfele vezet az út.   

Túl sok már a zsenialitás mértéke ezen a képen, hogy el nem fér meg olyan nincs, de mégis annyira hidegkirázósan jó nézni. Azt, ahogy bw ikonikus alakjai: Amitabh Bachchan és Aamir Khan egymással szemben állnak, dumcsiznak, vágerá, vágerá, és adják a mának, a holnapnak, a hónapnak a levakarhatatlan epikusságot, édességet, amit zabálni lehet, pedig még csak nem is egy filmből való a jelenet, hanem Big B tv showjából, a KBC-ből. El-olvadok. FANtasziktus.

Egyre biztosabbá kezd válni, hogy a Vishal-Shekarék seggmazochisták lehetnek, és nagyon oda vannak érte, a sajátjukért, mindenkiért, mindketten. Másként, máskülönben, hogy fordulhatna elő rövid időn belül + meg egy korongon két olyan filmzene, ami refrénjében foglalkozik ilyen-olyan fordításban ezzel a testrésszel.

Ettől még persze, a Dhat Teri Ki is van akkor guilty pleasure, ahogy a Tooh is volt. Imádnivalóak, szerethetőek, fülbarátak, és tényleg lassan nehéz lesz választani majd egyet, egy évzenét a GTPM albumról. De oké, nem panaszkodom, inkább örülni kell, hogy az év végére is maradt legalább bennük muníció, és előhúzták a cilinderükből, hogy van itt még. Lett is. Igazuk van.

Bár ha valaki látta Punit Malhotra előző filmjét Imran Khannal, aki itt is szerepel, akkor neki biztosan nem kell bemutatni a mostanit se, mert igazából az IHLS címzene után ez dejavu. Nem olyan pepitában érzés az egész, meg unalmas, lerágott, hogy megint egy ilyen nesztek, hanem tök király, élvezni minden egyes másodpercét.

Esha Gupta lett ennek a dalbetétnek a sztárvendége. Talán item girlként is felvezethetnénk, így is írtunk róla korábban, de valamiért cameosabb az érzés, mint az előbbi. Nyilván Indiában ezt másként látják (Salman Khantól csak ezt látni, ő meg a nő felállásban), és igaz, ami igaz, annak készült, item numbernek, ami meg úgy jó ahogy van. Nem klasszikus, hagyományosos, amiért sokszor a szívem fáj, szemem sír utána, hanem táncparkettről induló meg oda való dalocska, de hát ez a műfaj is változik. Az én véleményem meg csak akkor, ha azt látom-hallom, hogy megérte ilyet (stílust, stb) csinálni.

És itt, ezt megérte, nagyon. Dalügyileg már körberajongtam, igen tapad, de Esha Gupta is sokkal szexisebb, mint Priyanka Chopra három item szereplése együtt. Pedig azokkal nagyobb volt a mellény, meg a hype is. Aztán mi lett vége! Az, pontosan, hogy a háromból vissza nem sírunk egyet se, míg a Dhat Teri Ki éppen ellenkezőleg hallgattatja magát, és úgy nézhető, hogy egy nagyon jól megkoreografált csomag. Amiben lehet, hogy Imran és Esha kémiája soha nem látott még kémiát, szembeszökően, viszont ezt is simán elbírja a dalbetét, mert néha még ez sem tud homokszem lenni a gépezetben, annyira magason van a léc.

Nem hiszitek el, mi. No tessék.

Én meg ha kérhetném, akkor Imran-Kareena filmeket minden évbre, évnek, évben, ha már ilyen jó dalokat kapnak mindig a szkript mellé, a seggük alá.

Ha eddig nem tudtátok, miért tartom irtó zseninek Prabhu Devat, akkor most jól figyeljetek. Mert ez még annál is szuperebb lett, mint amikor ő is jelen, benne van a dalbetétben.

De hát nem is kellett, nem is hiánycikk, hogy emelje a Saree Ke Fall Sa fényét, hiszen Shahid és Sonakshi külön-külön, de együtt is megoldották okosan-ügyesen az előttük álló kötelező házifeladatot, amit most meg is nézhettek magatoknak jól.És tegyétek is, van olyan.

Miközben én se azért jöttem, hogy csak ma csak mindent csak szeressek, de hát bwnak is lehetne jó napjai. A mai ilyen, míg az enyém meg nagyon nem az. Ezért is nagy szó, érdem, hogy ez is képes volt megragadni, elvonni a figyelmemet másról, ide szegezni, ehhez a dalbetéthez.

Shahid tud táncolni, Sonakshi is, akinek itt a helye, nem ott máshol party zenékben égetni magát. Hiszen láss csodát, mintha csak kicserélték volna, 'nagyon jól áll neki' (haha) ez a dalbetét, sőt a partnerrel is partnerek, jók együtt (na nem Ramleelasan, de okésak). Ki hitte volna. Én nem igazán.

Persze a szereplők egy dolog. Mert a helyszín, a koreográfia, a színek is a helyükön vannak itt. Az énekesek úgyszintén. Rosszat mondani rá bűn lenne. És lehet nagyképűnek hangzik, de ha nem tudnám, hogy ezt ki csinálta, kinek a műve, akkor is PD-t mondanám, valahogy lejön a betétről a varázslata, a munkája, hogy ezt, ilyet soha senki más soha de nem. Csak ő.

És tetetetetevéééééééék.