calacitra

Ezt még mindig nem mutatták be? Ezt még mindig nem mutatták be. Nehéz is így komolyan venni Preity Zintatól az Ishkq in Paris-t vagy csak számolni vele, hogy akár még jó is lehet. Legalább tavaly óta húzzák, tolják, tologatják, idesasszézák, odaterelik meg mit még, aztán most úgy néz ki, hogy idén tényleg, ofisöl végre láthatjuk (mikor?). Már ha akarjuk látni. A soundtrack is megjelent már fél éve, de összvissz ha egy zenére emlékszünk róla akkor sokat mondtam. Vagy arra is csak halványan. Annyi rémlik, hogy Salman lesz item boy, meg Preitynek kijárt benne egy 'party song', azt ennyi. Hát nem lesz egyszerű innen vissza és feltornáznia magát oda, arra  szintre, hogy csak egy kicsit is érdekeljen majd akkor amikor valamikor.  

Kiran Kamath ezúttal a zomcom Go Goa Gone filmzenéit fogta és maszalázta-rázta-legozta jól össze, ahogy csak tudta, úgy ennyire. Azért maradt némi hiányérzetem, sokat nem is lesz visszajátszva.  

Majdnem. Csak egy kicsi választotta el attól, hogy igazán jó punjabi (bw film)zene legyen. Vagy nem is olyan kicsi. Tingli-tangli meg minden, de azért ez kevés egy Yamla Pagla Deewana folytatáshoz készült daldarabtól. Igazán jöhetne is már a következő, mert nem lett akkora maradandó earporn, bár ahogy látom az album is megjelent közbe, inkább ott a helyem, hallgassuk csak, hátha van ennél jobb is.     

AR Rahman is visszatért. Vagy jobban mondva próbálkozik a maestro. Gondolva itt a tavalyi betlikre: a Jab Tak Hai Jaan vagy a Kadal filmzene albumokra, amik nem úgy sikerültek, ahogy talán az tőle elvárható, elvárhattuk volna. Idén tehát duplán kell bizonyítania, hogy az csak egy egyszeri alkalom volt, nincs hullámvölgyben, tud olyat, ami a nevéhez méltó. Ergó nem felejtett el zenét szerezni.

Ez utóbbit oké senki se vonja kétségbe, és mindenkinek kijöhet valami rossz lépés, még neki is. Talán megrágta, leporolta, kitette az ablakba és most a (Mariyaant és a) Raanjhanaat már inkább odateszi elénk, az emberek füleihez, hogy tessék na ez a bw filmzene. A Tum Tak pedig...majdnem hogy olyan. De nem, nem. Inkább egy jó alap, kezdés, hatványzottan desi, ami nem ragad-tapad erősen, ám visszatérésnek megteszi. Nem szedte szét a házat vele, a csapból se fog folyni konstans majd, viszont kellemes, fülbarát tumtakolás.        

Látom, hogy vannak még olyanok, akiknek az Iktara ugrott be róla, jutott eszébe, a fülébe akkor, amikor meghallotta először ezt, a legmaibb Yeh Jawaani Hai Deewani filmzenét. Nem is azért, mert copypaste éppen, hanem valahogy a hangulata egyezik a kettőnek, mintha az egyik a másik testvére lenne. Viszont egy nagy difi van közöttük, ez pedig az, hogy az Iktara Amit Triveditől egy jó zene, a Kabira Pritamtól meg nem.. annyira. És tudom-tudom, hogy én akartam nagyon már a sok fiatalos trekk után valami ilyet, romantikusat, gyengédebbet, érzelmesesebbet a YJHD soundtrackre, de az igazat megvallva jobb nézni, mint hallgatni. Miközbe sok bajom nincs a dallal, csak nem talált meg, majd a következő. Viszont, ahogy mondtam, az ide ezért összevágott jelenetekkel teli montázsbetét már annál inkább megérdemli az odafigyelést, és a Kabira így még működik is, vele. Csak nélküle veszik el.