AR Rahman is visszatért. Vagy jobban mondva próbálkozik a maestro. Gondolva itt a tavalyi betlikre: a Jab Tak Hai Jaan vagy a Kadal filmzene albumokra, amik nem úgy sikerültek, ahogy talán az tőle elvárható, elvárhattuk volna. Idén tehát duplán kell bizonyítania, hogy az csak egy egyszeri alkalom volt, nincs hullámvölgyben, tud olyat, ami a nevéhez méltó. Ergó nem felejtett el zenét szerezni.

Ez utóbbit oké senki se vonja kétségbe, és mindenkinek kijöhet valami rossz lépés, még neki is. Talán megrágta, leporolta, kitette az ablakba és most a (Mariyaant és a) Raanjhanaat már inkább odateszi elénk, az emberek füleihez, hogy tessék na ez a bw filmzene. A Tum Tak pedig...majdnem hogy olyan. De nem, nem. Inkább egy jó alap, kezdés, hatványzottan desi, ami nem ragad-tapad erősen, ám visszatérésnek megteszi. Nem szedte szét a házat vele, a csapból se fog folyni konstans majd, viszont kellemes, fülbarát tumtakolás.