calacitra

Azért a Sachin Jigar megint kitett magáért. Most éppen amittrivedisre vették a figurát, és milyen jól tették. Tetszik az ilyen. A Khushamdeed a Go Goa Gone egyik dala, és Shreya Ghoshal énekli, lassan, tagoltan, miközbe a betétet nézve fél percnél még fel is nevetsz hangosan, de utána is vigyorogsz tovább, és tovább. Aztán meg mikor vége, azon veszed észre magad, hogy újra rákönyökölsz a play gombra. Filgúd, vitathatatlanul a soundtrack egyik legerősebb tétele, szóval az sincs kizárva, hogy találkozunk még itt, ezen az oldalon, vele.    

Néha ilyen is kell. És ilyet is kell énekelni. Amúgy fogalmam sincs milyen film lesz ez, csak szembejött velem a muzsika és olyan tipikus, hogy már jó. 

Az idén még a listázást is korábban kezdjük. Hiphiphurrá.

A cím úgy gondolom elárul mindent, amiről szólni fog, vagy akiktől lesz hangos ez a névsor, de ha röviden össze kéne maszalázni a célkítűzést, akkor most – kis csúszással – azokat a bw dalokat közöljük, akik az első 3 hónapban a legjobbak között is a legjobbak voltak.

Meg akik jelöltek, akarom mondani esélyesek lehetnek majd a nagy végelszámolásnál, tehát évzene-sanszosak, gyanúsak (lehet ott van közüttük az az egy?). Annak ellenére is, hogy nyilván az idő ellenük dolgozik, meg a sok film, ami jön még velük együtt a csilliónyi dallal. De azért egyáltalán nem vállalhatatlan mutatvány felkerülni rá, oda. Sőt. A most következő 12 filmzenének meg is van erre az egészséges esélye. Na jó ferdítek – az elfogultság beszél belőlem, hiszen az összesnek nem is sikerülhetne, annyi minden van még vissza az évből, írtam.

Ha azonban mégis most kéne dönteni, meghúzni a vonalat, hogy ez igen, ez nem, akkor nyugodt szívvel, kérdés és habozás nélkül 4 dalt terjesztenék fel évzenének, látnám örömmel akkor és ott szerepelni, egyúttal bwot képviselve, hogy lám milyen csudaklassz muzsikák kerülnek ki onnan. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi rossz lenne, és csak azért vannak ezen a listán, mert a 12 egy kétjegyű szám, és az és így szebben mutat. Na nem.

Hiszen mindegyik kedvenc személyre szabottan: valamiért, valaki miatt, valahogyan - a mai napig se tudom hogyan. Mindegyiknek jogos és bérelt a helye, még az eredeti tizes elképzelést is dobnom kellett, mert a maradék kettő hiányát nehezen viseltem (volna el, ha nem lennének most játszótársak). Akkor is ha tudom legbelül, hogy ez csak átmeneti, időszakos királyság tőlük, a számukra és, hogy a későbbiekben nem kell velük majd komolyan számolni. Ámde szépek, meg sok emlék (akár film, akár nem) köthető hozzájuk, amiért ide velük, érdemes volt beválogatni, és még érdemesebb lesz meghallgatni őket, ígérem.

Verdikt egy. Nincs sorrend, senki se helyezett, kidumálás sincs, ez még most nem arról szól. Egyszerűen csak van 12 minőségi dalunk, olyan, amire lehet büszkének lenni bwban, és a fanoknak is.

Verdik kettő. A legjobb soundtrackek, filmzenei korongok voltak ez idő alatt: Amit Triveditől a Kai Po Che, Pritam Race 2 dalai, és igen az I Me Aur Main a Sachin Jigartól, sokadik visszahallgatásra szerettem meg, nagyon, annyira, hogy ennyire. 

Verdikt három. 2013 tehát egyelőre jól indult, de ez nem csak a zenékre, hanem a (z eddig látott) mozikra is igaz. Remélem aztán tartja ezt a formáját és szokását bw a továbbiakban is vagy feljebb kapcsol és akkor azt se bánnánk túlzottan. Hajrá.

Most meg dragontape bekapcs, irány twistelni.  

Oooo, sálálálá.

Itt van az Aurangzeb első filmzenéjének promója Amartya Rahuttól (ez ki?), amit nem érzek annyira vészesnek, mint sokan, hogy sírnak miatt ez mi ez. Igaz no, hogy picit túlhúzott, unkonvencionális darab faék nyugatias dallamvilággal, de a refrén akár még tapadhat is. Olyan átlagos, nem évzene, viszont idén hallottunk ennél már rosszabbat is. Lehet visszatérek rá később, de hétkezdésre most simán tökéletes lesz.

Ezzel is nyitunk tehát a zenében, miközben a nagy tavaszi nyarat az eső mossa el, és még mellé dörög is. Szóval kell ez. Abban meg mindannyian egyetérhetünk, hogy a promót Sasheh Aagha viszi el a hátán, ha ő nem lenne... Eddig nem is volt, itt debütál bwban. Ja és aki énekel, az is ő. Ennyike.     

Saqeeb Saleem az ígéret (a Mere Dad Ki Marutiban jót alakított), Rani Mukherji a díva, Nawazuddin Siddiqui a jövő. És ők kérem mind ott lesznek a Bombay Talkiesban, nem csak ebben a dalbetét promóban. Meg rajtuk kívül még sokan mások, mint Amitabh Bachchan, Randeep Hooda vagy Katrina Kaif is. Aztán kapaszkodjatok, mert egyes hírek szerint még Aamir Khan és Shah Rukh Khan is feltűnik majd a filmben, csak Salman nem (vajon miért, haha). Ó igen.

De rátérve picit az Akkad Bakkadra is, ami első fülre nagyon kis egyszerű darab hatását kelti az emberben Mohittal a miki mögött. Olyan visszafogott-féle, sokadszorra visszajátszva meg pláne. Amit Trivedire amúgy is eléggé jellemző ez a babapopsi puha dallamstlye, szóval ha nem tudnánk, hármat találhatsz, rá lehet hibázni. Ezért nem tartom feltétlenül rossz zenedarabnak, bírom is az ilyet. Más miatt inkább vagyok meglepett. Mondom is tovább, hogy miért.

Lehet most nem érteni velem egyet, de én úgy gondolkodtam előre, hogy a 100 éves indiai film megemlékezésére, tisztelgésére, e kivételes alkalomból azért néhány igazi desi muzsikánk csak lesz a zenei összes repertoárban. Erre alig-alig köszön vissza valami abból. Persze oké, mondhatod ez csak nekem volt ennyire evidens, és semmi nem zárja ki, hogy ne legyen elég desi így is, e mellett, ezen kívül. Meg így szép ez, ahogy van. És az is, csak a szívemnek hiányzik az bwnak az a része. De befejezem, talán érthető mit akarok, mit is akarok pontosan még ettől a filmtől látni, hallani.