calacitra

A hirtelen jött rögtönzött zenetartalmi estimesék bw kiadását egy egészen különleges darabbal zárjuk most le, ami egyrészt felteszi a koronát az eddigiekre, egyfajta hab a tortán, másrészt pedig nyílt titok, hogy a legjobb az összes mindközül. Ez pedig nem vagyon más, mint a Raanjhanaa címzenéje, AR Rahman, a maestro utóbbi idők legklasszabb munkája, ic fakt.

Bár azért nem a legjobb, direkt kerültem is ezt a kifejezést rá. Mert ez még mindig nem az az AR Rahman, akit annyira szeretünk, szerettünk meg azokért a bizonyos dalokért. De ebben a title songban pont az a jó, hogy mintha hasonlítana azokra (a tum takban is volt valami), lenne benne egy kicsi belőlük. És talán el is indul, aminek el kell. ARR végre megtalálja a számításait, dejódeszép is lenne, mert hiánycikk lett már, nagyon hiányzik bwból, az ő dalai igen. Mert a JTHJ minden volt csak nem ARR anyag. Sem minőségben, sem sehogy. A Raanjhanaa még lehet. A reményt ne vegyétek el, köszi, a soundtracken legyen a világ szeme. 

Dhanush meg király, a Khanok félhetnek, elbújhatnak, szevasztok. Oké, én bekajáltam ezt dalbetét promót, meg az egész koreográfiát, pattogok itt a székben, mint kukoricaszemek a mikróban. 

Amit Trivedi, ki más? Ő fogja a Ghanchakkar filmzenéit szállítani majd nekünk. És amilyen eszement, abszurd az egész mozi, ahogy arra már a trailernél kitértünk, úgy pont olyanok lesznek maguk a dalok is. A Babu egyelőre, első-második fülre nem évzene-sanszos, de van benne valami, amitől nehéz szabadulni tőle, letenni, odébb tolni, hogy most nem kell, ennyi elég volt mára. Mert nem. Na mégegyszer. A #tgif legyen veletek.       

Lassan nem lesz dj Indiában, aki ne dolgozta volna fel (remikszelte) a maga sajátos módján az év egyik legjobb bw filmzenéjét, az Aashiqui 2-ből Mythoon Tum Hi Hoját. A nagyobb és ismertebb nevek közül Dj Shadow már túl van ezen, most meg dj Chetason a sor. Fákje, És igazából jöhet is annyi még amennyi csak akar és belefér, mert amíg vannak olyan elvetemültek mint én, ergó amíg van erre kereslet, hallgatótábor rá, addig lehet és aranybánya nagyon, meg profit. Mert hiába imádom az eredetit, táncparketten a helye és a helyem, ha ez megy (még csak promo). Who's next?

Jótanács, ha igazi punjabi zenét akartok hallani az idei bw filmzenés felhozatalból, akkor ne ezt, komolyan ne ezt válasszátok. Miezmár? Ott a Mere Dad Ka Maruti korongja, az tele van királyabbnál faszább audiokontenttal. Az Ishkq in Paris meg végleg leírta magát, nálam leszerepelt, mint a katasztrófavédelem a márciusi hóvivaharban. Megyünk is tovább, nem éri meg a több sort.    

Egy hete ilyenkor még azon sírtam, hogy bw is válságban van, elérte az uborkaszezon, mert semmi nagy durranás, breaking news nem nagyon érkezik onnan, most meg csak kapkodom a fejem, hogy mennyi minden jelent meg, lett publikus a mai nappal. Ki érti ezt. Persze jobban szeressük az ilyet, azt meg annál is jobban, ha jó zenékkel támad. Na pont nem ilyenekkel. Mert Himesh Shortcout Romeohoz szerzett Pe Pe Pe dala tavalyi gyászos önmagát idézi. Ajh. Arról nem is beszélve, hogy emlékeim szerint valami hasonló volt már az utóbbi időben Po Po néven, ergó ez most nem talált, vagy az se, kinek hogy tetszik. Igazából nem jobb gomb kuka és elfelejteni azonnal mintha meg se történt volna, mert mondhatni fülbemászó, olyan rossz, hogy már elmegy, a betét része, amit látunk patent, de azért sokat se szabad várni tőle, a helyén kell kezelni.