Lassan már nem kell (nem lehet) fennakadni azon, hogy ahány bw filmzenei korong, annyi rosszul sült el item song. Megszámlálhatatlan ezek száma, és már idejét se tudom mikor volt egy olyan, amit igazán lehehetett élvezni, mert élvezetes volt. Amit a fülünk se bánta, hát még a szemünk (tudom önismétlés). De remélhetőleg, minden vágyunk és jókívánságunk szerint egyszer csak megáll az évek óta tartó lejtmenet, és újjászületik ez az intézmény is, mert ráférne azt mondom.
Na de addig is, itt a következő a sorban, a YJHD-hoz készített Ghagra, amiben az item girl nem akárki, hanem Madhuri Dixit. Ami nemcsak első de sokadik hallásra, látásra is igazi csemege, olyan, hogy az ember a nevét is elfelejti, hisz erre is mióta vár(t)unk már. És ilyenkor jön az elő, hogy az ember mégis máshogyan kattint rá, nézi más szemmel, mint egy ikszedik Mallika, Katrina, Kareena és a többi tételt általában. Ezért talán még titkon többet is remél, fűszeresebbet, szórakoztatóbbat, danszosabbat.
Végülis majdnem sikerült neki(k). Azt azért nem állítom, hogy csak egy picin meg egy hajszálon múlt az, hogy most nem hűdejó item songról beszélek, de igaz ami igaz a Ghagra az idén azok közé sorolható, ami vállaható és talán érdemes is volt időt, pénzt, energiát tenni bele mindenhonnan. Mert Madhuri jól táncol (nem volt kérdés), a rámenős, beképelt Ranbir is partner ebben. A kémia inkább megvan mint nincs közöttük, a desi környezet adja magát, a dal meg okés. Bár ez utóbbinál azt érzem, hogy kihagyott ziccer, ami jelentősen elvesz az élményfaktorból. Ami a látvánnyal együtt még elmegy, de külön már nemigen.
Szumma. Soha rosszabbat ennél. Jobb azért jöhetne. Kultikus nem is lesz, de legalább öröm lesz nézni a filmben, hogy már ilyen is van.
Utolsó kommentek