calacitra

Ha Mohit Chahuan énekel, még az sem számít, ahogy a színészeink fel nincsenek öltözve a havasokban. Mert egy kis hideg kit érdekel. Kriti egy szál száriban, a kicsi Shroff pedig napszemüvegben mond jóéjt a mínuszoknak. Persze ez már bwban meg se kottyan, meg nekünk se. Mégis most nagyon észrevettem, ami azért sokat elárul a dalról, hogy arra se figyeltem nagyon. Inkább a szemem elé néztem, onnan esett le a tantusz, hogy hát nem illik egymáshoz sehogyan se, ami éppen történik időjárás és outfit tekintetében, nagy a kontraszt na. Míg a film továbbra sem húz magához erősen, nem lesz ebből nézés így.

Hát most hol kezdjem? Talán ott, hogy minden de minden, amit eddig unalmasnak hittünk, az már nem az. Nagyon nem. Mert a Holiday legújabb filmzenéje, dalelőzetese, a Blame The Night minden előzetes várakozást felültornázva jól helyben hagyta a kétkedőket, és kiragadta a tescos fotelből, hogy aztán a táncparkettre invitálja magával, mert annyira piszok jó. ANNYIRA. 

De miben is unalomformabontó?

1) A feldolgozások nem az ördögtől valók.

2) Pritam tényleg úgy ért ehhez, ahogy senki ezen a földön.

3) Az ismétlés a tudás anyja, akkor is, ha a dal 10 sorból áll összesen.

4) A nánánánáná meg a legjobb refrén evör, ezért találták ki, meg fel, hogy így szóljon

5) És a Sonakshi-Akki jodi kémiája sose volt még kitapinthatóbb, és ennyire közelibb, mint itt és most.

A Holiday soundtrack meg lassan olyan lesz, amilyen idén még nem volt. Pedig a Queen, a  Highway, vagy éppen a 2 States, legfőként az utolsó, sem olcsó rezsicsökkentő daldarabokkal próbálkozott, eléggé felkötötte, meg feltette. De ez egyelőre, 3 szám (Tu Hi..., Shaayraana) után maga a tömör fülgyönyör. Dalmennyország. Amiért már érdemes volt elkészíteni a filmet. Ezeket hallva aztán lehet az akármilyen is.

És hát partyzene a javából. Olyan, ami végtelenítve a világ végére is elkísérhet a fülemben szólva. Az énekesekről meg. Arijit Singh is megazudtolja magát benne, és a romantikus zenéit, lehet ezt jobban is szereti csinálni? Aditi Singh Sharma szépen száll be - Piyush Kapoor meg ki kicsoda egyáltalán... de whatever, ő is bitang.

Blame the night filmzene = Blame the night dalbetét

u.i.: Preity Zintát eheti az irigység. 

Mielőtt még félreértitek nem akarom magyarázni a bizonyítványt, amit a Hawaa Hawaai sundtrackkel Hitesh Sonik elkövetett, de már az elején leszögeztem, hogy azért valamilyen szinten örülnék neki, ha ez a film nem csak és elsősorban a zenékről szólna, hogy azok milyen de ilyen hangzatosak. És a végeredmény ehhez dukál is, mintha imáim meghallgatásra találtak, így legyen ötösöm a lottón aztán. Persze nem kuka az egész úgy ahogy van, csúfos meg minden ilyen, hiszen a címzene is címzenébb is nem lehetne. Van benne szépség, jóság, megannyi érzelem is szorult belé plusz, igazán a szívünkhöz nőtt. De azért mindent összevetve azt a filmet láthatnám már inkább.      

Item-boy készültség vigyázz, kész, rajt. Avagy egy férfi színészekkel készített item number bwban, Fuglyban, meg attól. No, ilyet is régen láttunk már. Hiánypotló is, persze csak addig, amíg meg nem nézed. Hiszen ezt is inkább a nevek adják el, semmint a zene vagy éppen a koreo és környezet kft.

Mert tessék megkapaszkodni erősen, az ételt lenyelni, az ajtót-ablakot becsukni, hiszen nem egy, hanem mindjárt kettő bw szupersztár adja le az éveket, kerüli ki a villanykörtéket, ragad fegyvert a szórakoztatás meg a mi kedvünkért. Nevezetesen Salman Khan és Akshay Kumar.

Hell no! Pedig ez fuck yeah! Vagyis lehetne igazán nagy durranás, de aztán nem lesz belőle. Salman is bedurcizott közbe a hírek szerint, hogy Akki ott ugrált mellette végig. Azért ő ehhet nincs hozzászokva, nem hiába az O Teri-ben még elviselte a fiatal srácokat, de Akki már más tészta. És ha már itt tartunk ég és föld a kettő között a különbség. De leírom képletbe érthetően:

O Teri item number > Fugl item number

Értjük? Nyilván. A Dal meg YO-YO-s. Onnan. Már-már megszoktuk. Megszokhattuk. Ez az ő éve. Miközbe ennek ilyen Lungi Dance mellékíze van, nem is finom annyira, bár azért tapad, próbálkozik. Csak sajnos a megvalósításba, már ami az item numberbe becsúszott kis gikszereket illeti (magyarul, hogy nem jó) elvesz elég sokat az értékéből. Nem is lesz nézős tovább, legfeljebb a filmzenét tartom meg magamnak és a gyerekeknek az utókorra. 

Igen, mert Arijit Singh túl van értékelve, és Mohit Cahuhan is legalább annyira jó énekes, amit a soron következő Sajid-Wajid által szerzett Heropanti dalelőzetesben meg is villant, hogy van miből. Mi meg csak nem hiszünk a fülünknek. Hiszen ez tetszetős daldarab a négyzeten. Ejha. Még a végén a teljes soundtracket is kénytelen leszek magamévá tenni.

u.i.: Holnap hétfő, a szerelem se gyógyszer már, ahogy az látszik, szóljon is a Tabah, így vasárnap estére.