calacitra

Friends forever...

Avagy Ram Sampath barátság himnusszal kedveskedik. A bromance legtökéletesebb megnyilvánulása pont egy dalban mondható el, és ezt ő is tudja. De mielőtt még komoly vízekre evezne, azért határon belül, a könnyebb, lazább és viccesebb oldaláról fogja meg és közelíti a filmzene alapjául szolgáló vezértémát. És jobban nem is tehetné. Ellötyögni rá, pár szmájlit ráfordítani pont ideális dalválasztás a Yaari Yaari me Yaari Yaari. Nem évzene, de majd ha az lesz én leszek az első, aki tudni fog róla. Mert lehet.

Az megvan, hogy YoYo Honey és Big B együtt kocsikáznak, majd lepartiznak a szellemekkel és erről még énekelnek is. Nincs. Hát majd most. 

A Bhootnath Returns meg tud. Harmadik alkalommal is levett a lábamról. Már ha a dalelőzeteseket nézem. És ez tökre rendben van.

Ahogy Yo Yot is öröm látni. Hogy idén végre az, aki. Jóllehet már túl van pörögve, játszva, mindenhonnan bw zenékből ő folyik, de elviseljük legyen, ha már ennyire képes volt újjászületni a tavalyi semmilyen év után. Emlékeztek? Én se már.

Ez a 2014 viszont alig tart több mint az első negyedévén túl, és egy kezemen nem tud megszámolni hány olyan filmzenét hallottam tőle, ami viszi a prímet, tehát nem csak úgy van, hanem még jól is szól. Ezt már szeretem. 

A Party With The Bhoothnath meg csak a következő ilyen guilty pleasure. Egyétek, szedjétek, hallgasátok, osszátok. Megéri, megérdemli.

A 2 states dalbetéteinél (és ezek még csak promók, azt érzed) jelen pillanatban jobbat és magasabbat nem hordott hátán bw. Ilyenkor még az Arjun Kapoor utálomat is elfelejtem. És simán végig tudok nézni nem egy, nem kettő, hanem több dalelőzetes percet is. Amiben neki is van része, ahogy Alianak is (egyre jobban megkedvelem), de az oroszlán részét a SEL happolja el. Azokkal és ezekkel a filmzenékkel. Tessék kérem megugrani többiek, nem lesz könnyű, előre szóltam. Mánémászt...  

Bírom ezt a filmet, miközben tudom, hogy David Dhawan olyan ritkán csinál igazán kimagasló filmeket, mint én. Szórakoztatóak persze, azzal nincs baj, csak sokszor ez sem elég az aktív kritikus tömegnek már. Ettől még az elsők között leszek, akik maguknak akarják a filmet korong fomájában, ha már a moziba nem jöhetett össze.

A most következő dalbetétben meg gondolom én vagyok az egyetlen, aki nem Varun Dhawan 'kiphotoshoppolt' felső testére kiváncsi, hanem a lédikre, azokra. Amúgy a Sajid-Wajid itt se lőtt nagyon mellé. Ergó lehoztak egy albumot úgy, hogy nem egy dalukkal nem volt kibékülve, hanem az összessel és pont ellenkezőleg, imádtam. 

Jegyezzük fel, az eggyel korábbi Bhootnath Returns filmzenét még az MBA szerezte, a mostanit meg már Ram Sampath. Ki érti ezt? Mindjárt megmagyarázom.

Szóval úgy áll a helyzet, hogy újra csak egy zeneszerző-ügyileg multikulti soundtrackre van kilátás, ami az utóbbi időben igen csak reneszánszát éli. Azaz, hogy egy albumon, nem csak és kizárólag egy filmzene gyártó brand, team dolgozik, hanem hát kooperál másokkal, megosztozik és így együtt, kéz a kézben jön létre a végeredmény. 

A BR esetében a fő mag: az MBA&Rampath&YoYo trió. Ebből most Ram Sampath a soros, ő mutat nekünk valamit. A Har Har Gange a dala, többek között, mert lesz még tőle, hallani fogunk róla a továbbiakban ezen az albumon. És úgy igazán nem is bánjuk, mert Aman Trikhaval az élen egy eléggé feelgood jóság már ez is, ami itt fülelhető be. Lájti, de jöhet még. Még kétszer. Háromszor. Is. Akár.

A film meg 2014 Oh My Godja lehet. Ja és Big B nagyobb már nem is lehetne.