calacitra

Ti éreztek valamit? Vagy átjött? Nálam semmi. Egyáltalán de nem lett urrá rajtam a partyzhatnék. Badshaht picit sajnálom is ezért, hogy ehhez adta a nevét. De a Fugly zenék eddig se a földöntúli magas dalokról szóltak (másról se nagyon). Már az item song is karcsú volt, a Dhup Chik meg maga a tömény unalom. És ennek elvileg táncparkettre kéne csábítani. Hát nincs az az ital, se. Első fülre 14362x a Blame the Night, mint ez.  

Ha azt hittétek, hogy a megalakuló parlament a nap legnagyobb dobása, hát nem. Mert a Purani Jeans dalelőzetese az, a Yeh Dosti, Ram Sampath szerzeménye, ami elvakítja, és bearanyozza a szombat nélküli, de két péntekkel megspékelt hetet, hogy az legalább elviselhető legyen. Kitartást én meg bw persze, ezzel kívánunk nektek is a hosszú hétvégék utáni hosszú hétre. És hogy lássátok-halljátok nem a levegőbe beszéltem, minden rúpiát megér, fülbaráti.

Nyilván kérkedhetnék azzal, hogy bw sztárok lepték el a Bhootnath Returns folytatását (SRK és Ranbir Kapoor is cameozott picikét), de valahogy a főszerepben visszaköszönő Parth Bhalerao (segítek, ő a kisfiú) személye inkább villanyozza fel most az embert. Aki nem mellesleg még Nagy Bé odlalán teljesít szolgálatot, az ő partnere, szóval valakinek nagyon bejött az édes élet. És ha ez nem elég, akkor akkor dalt is szövegel, rapel el, hiszen ki ne álmodozott volna arról kis gyerekként, hogy once upon a time bw moziban saját item songja legyen, ami legalább 100 000-en töltenek le meg néznek meg. Amitabh pedig annyira kiszolgálja a srácot, alájátszik, hogy azt öröm tudomással venni, és hát kúl, amit csinál, csinálnak ők ketten szórakozástatás címszó alatt.    

Biztos lesz még meglepetésekben bőven részünk az év további napjaiban is, ami bw-ot érinti, de ha nem, akkor se fogunk szomorúak lenni, hiszen Himesh Reshammiya tett róla, hogy vele mindenképpen számoljunk, ha a leglegleglegmarkánsabb, egyedibb, valószínűtlenebb hindi nyelvű moziját keressük majd az idei évnek, meg abból. Mert a The Xposé simán díjra lehetne jelölni ebben a kategóriában. Ami hát úgy kelti fel az ember figyelmét és érdeklődését, hogy sokszor oda sem tud nézni, és nem érti amúgy miért is rajong érte igazán, ezért a moziért. Érdekli annyira amennyire. Nézném is. Fura. Ahogy a dalok is olyanok. Nem kimondottan bw hétlöznapiak, meg indiakompatibilisek, viszont fülbe velük. Az a csipet különcség ebben is megvan, de jóság is egyben. Valahogy valamiért bejön.  

Arijit Singh ha most valaki szeretne lenni, nagyot álmodni, akkor szerintem Arijit Singh lenne. Mert Indiában, zeneügyileg, plébekénekes fronton, most jelenleg nincs kapósabb, minőségibb igazolás nála. Egy film csak vele érhet el valamit. Vele. Az ő hangjával.

Ami alá persze dalt is kell írni, hogy jól szóljon, úgy ahogy a Tum Hi Ho tette legutóbb, 2013 évzenéjében. És AS üti is a vasat rendesen-férfiasan, minden második filmzene az övé. Nem is hibázik, egyik se rossz vétel, viszont mégis azt érezni, hogy egyszer volt kutyavásár a számára, és azt eljátszotta a tavalyi lappal.

Bár idénre se esett vissza, szó sincs róla, még mindig mesteri, imádjuk minden hangrezdülését, de a Citylights film dala nem adja meg a libabőrt még vele se az élen, pedig szeretnék eladni, mindent megtesz, megtesznek, de kösz annyira ez nem.