calacitra

Február óta kellett erre várni. De megérte. A Meet Bros Anjjan megint meglepetésszerű elsöprő győzelmet aratott az utóbbi idők legjobb bw filmzenéi felett.

Pedig hát ez a Hate Story 2 filmzenei album meghallgatás is úgy kezdődött, mint a többi. Első blikkre ilyen Arijit Singh, KK vezérelte romantikus költemények arzenáljára készültünk fel (a meglévő dalelőzeteseket leszűrve), már amennyire erre fel lehet egyáltalán. És úgy 2 dalig ebben nem is volt hiba. A számításaink bejöttek. Nyilván nem rosszak, de nem is futok ki a világból miattuk. Rendben vannak, nem utoljára találkoztam velük. 

De aztán történt valami. Szünet. Ugrottunk a következő számra. A harmadikra a sorban. A cím szerint ez lesz a Pink lips. Apró szomorúság, hogy megint nem indiai szavakkal éltek, ejnye bw. Viszont ebben ki is merül minden negatívoskodás, mert az MBA elhozta az új babydollt nekünk. Kellett ez? Nem igazán, egy is elég lett volna, de duplán szép az élet. 

És ami a legszebb az egészben, hogy item number kerekedik ki majd belőle a Hate Story folytatásában. Ahol az item lédit nem találjátok ki, hogy ki lesz majd. NÁNÁNÁNÁ. Persze, hogy Sunny Leone. Ennyike. És lerágott nyilván, találhattak volna mást, de hát a Baby Dollt is 25 millióan töltötték le a youtube-on. Hülye lett volna nem bele menni se egyik, se másik, se harmadik fél. Ergó vigyázz, kész bw meg világ, jön az új Sunny Leone item number. 

Addig meg szokjátok, mert sokat fogtok találkozni vele a nyáron, és azután is. Tanuljátok, bár a refrén hülyebiztos, a dallam meg mozgások bölcsője, így csak egyszerűen annyi a dolgotok, hogy twisteltek rá, mintha nem lenne tegnap. Hozom is ide nektek közel, mozdulni se kell, ha viszont nem menne, akkor itt is itt van.

 PINK LIPS 

AR Rahman legújabb LHDD daldarabja ennél fűszeresebb nem is lehetne. A Mawwali Qawwali egymaga bw. A sok fordulat, ami pályáját képezi, és a fülünkben zajlik le, erősen hajaz a gyárra, a műfajra. Meg mondom a zenére, amit pl a maestro is (nemcsak ő) tökéletesre meg leginkább szerethetőre fejlesztett. Ez persze megint olyan, hogy ahány ház. Van, akinek tetszik, másnak éppen ellenkezőleg fúj a szél. De azért az is fakt, hogy a mostani messze nem úgy adja az igazságot. Túl van kísérletezve, nem is megkapó, dallamtapadás vett értelemben. Egyszer templomi, másszor dobos, harmadszor himnuszos, amihez most még a dalbetét is kevésnek bizonyul.  

A Humshakals elfogyott. Vagy nem is volt benne több, és annyi se, mint amennyit bele képzeltünk még az elején. Mert ha a Caller Tune nincs, akkor hiába a eszelős cast, már a vonzerejét vesztené teljesen, és nem lenne már hatással tovább az emberre. Szóval azt megköszönheti nagyon.

De az igazán szomorú az a jövőre nézve, hogy valahol tudvalevő ebből nem lesz egy costa ricai feltámadás az uruk ellen már. Belesüppedt a középszerbe, a teljes érdektelenségbe, hiszen az már régen rossz, hogy nőnek öltözött férfiak futnak a tengerparton és ezzel akarják eladni. Meg úgy egyáltalán nem is vicces. Persze az indiaiaknak ez még lehet az bőven, belefér az ingerküszöbbe, nehéz őket kiismerni.

Himesht is. Egyszer fent, másszor lent. Most ez utóbbinál ejtőzik, ragadt meg a zenei kreátor. És ahelyett, hogy segítene a filmen, kihúzná abból, maga is beszürkül. A Barbaad Raat se több egynapos dalnál. Kísért a Housefull szelleme. 

Ha már unjuk vagy nem szeretjük a szombatozást, akkor evezzünk pl. egyet a romantikus műfajokra a HSKD multisoundtrackszerű legújabb dalelőzetésével, a Samjhawannal. Hát ha akkor úgy picit jobb lesz minden...

>>> 3 perc múlva (...számdzsáváki náterebiná...)

És picit tényleg jobb lett.

Ehhez pedig Arijit Singh kell [nyilván]. Akiből csak nem lehet kiszerelmesedni. Mindig elbűvöl, takarékra tesz, libabőrbe öltöztet. A refrén is úgy szól, ahogy idén még refrén nem szólt. Se tőle, se mástól.

Jóllehet azért a maradék részekre még gyúrni kell, hogy az is hasonló szintre jusson, feltornázza magát a tökéletes refrénhez, de tudjátok mit, van és lesz is ideje erre. Fogok még vele találkozni. És már csak azért is, mert szépséges képkockákban sincs itt hiány kérem szépen. Szóval nézzétek, hallgasátok. Ja és a Sharib & Toshi szerezte, hogy őket se felejtsük ki a sorból.

Most már egészen biztos, hogy a Bobby Jasoosnak Vidya Balan lesz a zenéi. Hogymimicsoda? Úgy értem, hogy ha a dalok ennyire átlagosak, mint amilyen ez a Tu is, vagy az eggyel előtti, akkor a mundér becsületet csak a színésznő mentheti meg. Meg talán a történet is közbe szólhat, begyűjthet egy pár piros pontot, viszont az indiai arra már nem feni a fogát, nem különösebben izgatja. Sok croret nem is látni benne, az meg, hogy pénztarakat robbantson csoda kéne, hollandmódra.