calacitra

Úgy nagy általánosságban a szavak embere vagyok, de erre nehéz bármit is írni. Tökéletes. Amit Trivedi ezt nagyon nekem szánta. A Kai Po Che meg, képtelen vagyok három hónapot várni rá. Érzem, hogy király lesz. Az is lesz.    

Kezdem azzal, hogy jól megbeszéltem magammal: a továbbiakban megpróbálok elvonatkoztatni az itt látható főszereplő személyétől. Nem úgy, hogy nem képzelem oda, mintha ott se lenne, áucs, hanem pont ellenkezőleg számba veszem, és csak a puszta jelenlététől nem lesz rossz a szememben egy dalbetét. Kezet rá.

Nézem, hallgatom. Hallgatom, nézem. Na és a végeredmény?

Persze így könnyű. Hogyan is lehetne erre bármi rosszat mondani. Meg ez így nem is ér. Régen minden jobb volt. És ez bwra is igaz. Tiszta nosztalgia, dejavu. Mintha tényleg egy oldszkul desi filmnek a dalbetétjéhez volna szerencsém. A zene, az énekesek hangjai, a színek, a koreo, a háttér ánblok azokat az időket hozza vissza, már amennyire én azt tudom. Vagy nem.

A zenei rendezőnk meg? Sokat ekézett Sajidnak talán az idei év lesz az igazi. Bár a tavalyit nem nehéz felülmúlni. Azt nem mondom, hogy most ezzel az egy dallal lekenyereztek, és elfeledtették velem mindazt ami megtörtént, de a jó úton zenélnek afelé. Fülbemászó, szerethető, oldszkul igen, viszont nem évzene, vagy ahhoz közeli, csak hogy tisztába tegyük a pelust, még mielőtt.      

Csak azért, hogy láthassuk Nehat és Viveket a Hai Na alatt gangnamstyleozni (1 perc körül). Szerencséjére pár új szkéna azért beesett még vele együtt, mert a zene eléggé lájti, volt már jobb Kiran Kamath mashup, de most mégis a testem a zenére hangolom.  

Régen hallottam már valamit Falak Shabirtól, és ez jó. Ami már nem, az a zene. Bár másodjára már szebben szólt (az ost után), jobban megbarátkoztam vele, de szerelem nem lesz köztünk, az is bizos. Az I Me Aur Maint se ezért fogom szeretni. 

A posztolást mindig a csúcson kell abbahagyni. Következzen is a nap zenéje, kövezzetek. 

Nem azt mondom, hogy a Mere Dad Ki Maruti most már nézős lesz (a gyenge trailer után) és lett, de ha mást nem, a zenéket biztosan nagyon várjuk, és fogjuk szeretni, ha ilyenek, mint ez a Main Senti Hoon. Bár a betét érdemeit se kell lekicsinyíteni, danszos, mókás, desi, fiatalos lehet tucatdarab, de piszok élvezetes, a dallam tapad, és a szemnek is orgazmus. Elsősorban nem Rhea miatt, aki szép, hanem mert végig dobtam a szmájlikat, aztán a car jeleneteknél kész felröhögtem. Hatalmas, pláne a ott egy perc végén. Tetszik.