calacitra

Ha azt mondanád, hogy soroljam fel (írjak listát, jó lesz a pistának) az első negyedév legjobb bw filmzenéit, akkor ennek itt, betonbiztos helye lenne ott, a többiek mellett. A Mann Mera a Table No 21 című filmhez tartozik, onnan való, és pont a minap már kaptunk hozzá egy teljes, fullos kiszerelésű, kiörlésű dalbetétet is (ergó a film coming soon). Amiben az a fura, hogy annyira fülemet hegyezem, arra koncentrálok, hogy lassan már észre sem veszem Tena Desae szépségét. De azért persze odapillantok, ha úgy van.

Amúgy verdikt: egyszerűen szeretem ezt a zenét, a betéttel együtt, mindenhogyan. És van belőle még remix változat is. Ilyen felpörgött, tunningolt, tuctuc csomagolásban, az se rossz. Picit más világ ehhez az eredeti, lassú, lágy, romantikus tálaláshoz képest, de működik, rendben van, nem ördögtől való.

Évzene-sanszos. 

A Mere Dad Ki Marutiból meg Sachin Guptatól, aki hát nagyon punjabira vette a figurát. Hiszen YoYo és Mika után Panjabi MC és Manak-E is közreműködött neki egy dal erejéig. És ha minden igaz a title song is hasonló kezekbe került. Arról majd később, meg van egy mashup a korongon pluszba.

Addig viszont itt van a Haaay, amit nem csak hallgatni érdemes és különös, hanem nézni is, mert a táncon kívül riksák, traktorok, motorok is főszereplői a betétnek, amikkel driftelnek, gurulnak, versenyeznek sötöbö, szóval nem bw hétköznapi na.  

Ez is olyan, hogy ha nem írnák, nem látnád ki énekli, álmodból felkeltve is rávágnád (még bw fannak se kell lenni nagyon), hogy ez csak Mika Singh lehet! Az is. Sokan nem, én viszont annál inkább imádom a hangját. Lehet túl van használva, de tavaly is a Pungi dal mással nem lett volna olyan élvezetes, messzebb megyek évzene, ha nem ő énekelte volna (f)el. Most pedig Manish J. Tipu, a Saare Jahaan Se Mehnga zenei rendezője gondolta úgy, hogy az Auon De csak és csakis kizárólag Mikatól szólhat a fülekbe. És hát na, szóval, jó döntés volt *kalapemelés*. A dallam és a refrén is tapad. Ónédé-ónédé. Mazochistáknak még remixbe is karcol.

Erről a filmzene korongról jött egyébként a Bolo Na is. Not bad. Eddig kettőből kettő.                

Sonal Chauhan színészkedik? Hm. Sonal Chauan mint heroine? Hmm. Sonal Chauhan bikiniben? Hmmm. Sonal Chauhan énekel? Hwhat? 

A 3G legmaibb dalbetét promója olyat mutatott... hangban, ami azért kissé váratlan, meglepő volt, legalábbis számomra. Mert azt tudtam, hogy PC így és úgy énekel autotune mellett vagy anélkül, de azt speicel nem, hogy Sonal is, ejha. Ha minden igaz, akkor más se, mert itt debütált, de milyen jól tette. A fantasztikus KK mellett nem is törpül el, bár még csak másodhegedűs, de ezt hallva, hallgatva azért jó esély van rá, hogy a (közel?)jövőben találkozunk vele ilyen formában is. Határozottan támogatom, pluszegy. 

Kezdésnek pedig nem is egy rossz dallal startolt el, vette kezdetét az énekesi pályafutásának karrierje, - már ha lesz olyan. Hiszen Mithoon zenéje igazi chartbuster, romantikus lágy, fülnek kellemes. És már-már ilyen hipnotikus hangulatú, egy másik világba csöppent át, az eredmény pedig önmagáért beszél: sikerül is nyomot hagynia az emberben. Dúdolgatom még jóval a sokadik replay után is. 

A dalbetét meg. Szegény Neil N. Mukesh róla senki sem beszél. Bár az alulöltözött Sonal társaságában ezen sincs mit csodálkozni. A helyszín egyébként Fiji, extrém gyönyörű, vizuálorgia. Kifolyt a szemem a helyéről.   

Nézzétek el nekem, de még egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy ez csak szimplán jó, vagy akár annál több, ami a holnapot, a holnaputánt is túléli, velem marad, egészen rám ragad, és hosszan tart, kitartóbb, mint a duracell nyuszi. Szóval még nem. De az biztos, hogy állati. Yep. A fullos dalbetéttel, koreoval együtt pedig már eszemiszom szórakoztató, az Amita-Boman-Arshad trióval az élen. Ha nem is évzene most Kamal Khan előadásában, de cool, cool cool cool. A Jolly LLB meg, a végén még tényleg az év egyik meglepetése lehet. Lehetne. Lehet.