calacitra

Most már egészen biztos, hogy ezekkel a Murder 3 filmzenékkel olyan se veled/se nélküled love/hate kapcsolatban vagyok.

Mert az szomorú, hogy a második rész zenei összese után, ahonnan 2011 legjobb zenéjét kaptuk, most meg kell elégedni egy átlagos Pritammal. Ami azért még mindig jónak nevezhető, az átlagos jobbik fajtájából való. De azt hiszem a jelen helyzetben ez se elég arra, hogy leültessen a mozi elé. Kérem vissza Emraan Hashmit. Meg a második részt. Meg az elsőt. Meg a Haal E Dilt. Csak ennyit.   

Fektessük le, hogy már a címheztartás végett se énekelhetné akárki a következő Mere Did Ka Maruti filmzenét, és akkor a dalt még nem is hallottuk. A jelszó ezek után nem is lehet más, mint Be Punjabi, hajráhajrá. A mikrofonok mögött a Mika Singh és Yo Yo Honey Singh duó. Akik ketten, együtt dalolásznak, szövegelnek tehát, egy hamarosan érkező bw moziban, ó igen. Jó is az, a dalbetétben meg ott vannak az eddig sehol máshol soha nem látott új bw színészarcok. De azért a véleményem még nem változott meg hirtelen, előbb nézek meg egy AkaashVanit, mint ezt.         

Ezaz Sachin-Jigar. Így már mindjárt más.

A Bezubaant nagyon imádjuk, és végre-szerencsére a JBKLS filmzenéi között is akad már egy slágerük. Mert a Dil Na Jaane Kyun az. És pont.

Igazából a trailer alatt is gyanúsan szólt, most meg nem tudom letenni fogalmam sincs mióta már. És erre még rátesz, hogy a betét meg a koreo is igen csak tetszetős, táncoloséneklős Neeha Sharmaval nagy kanál vizuálorgia. Nagyon passzolnak is egymáshoz, mármint a dal és betét (promó). Nagy kerek egész, filgúd, kihagyhatatlan kötelező képkocka nézni és hallgatnivaló lett evribádi. Tessék csak.           

Az meg tényleg hihetetlen, hogy ilyen kisugárzással, megjelenéssel, eleganciával Atif Aslamot még senki nem kereste meg egy jót színészkedni (itemezni?) bw filmbe. Vagy csak én nem tudok róla? Mert itt is pölö mennyire lealázza Viveket két percben.    

A Dil Chahta Hai, a Rock On, vagy a Zindagi Na Milegi Dobara (Delhi belly is sötöbö) után minden ami 3, az fénylik bwban. Mert összesen ennyi ember, vezető színész kell csak egy filmbe, akik azért barátok - is meg nem is, mennek egyfele meg másfele, vannak álmaik, piszok fiatalok, történik velük csomó minden, miközbe már kész is egy újabb sikergyanús darab, amiért odavan a nép. Az meg csak ráadás, all in, hogy Amit Trivedi zenéje kíséri alá azokat a bizonyos filgúd képsorokat. Azokat. Ezeket. Nézni és hallgatni, mert szuper.    

Biztos unjátok már, de megint Anirudh. Még akkor is, ha mondtam, hogy semmi váratlant nem húzott elő most ezzel a David filmzenével. És még mielőtt én is csalódtam volna benne, jött ez,  a tamil helyett a hindi verzió és vele együtt Swetha Mohan, akik egy teljesen új színt visznek a megszokott Anirudh hangzásvilágba.

És akkor szumma, azt hiszem, ez az egyik olyan indiai dal, filmzene az utóbbi időből, ami jobban szól így, mint délin. Így is hallgatom inkább. A betét meg, hagyjuk, nézzétek, és rájöttök, hogy milyen is.