calacitra

Az igazság az, hogy a hamarosan mozikba kerülő Saare Jahaan Se Mehnga című filmből nem pontosan ezzel a dalbetéttel készültem, de hát ma már csak ilyen szentimentálisak, érzékények vagyunk. A 14 ereje. Az is, de inkább a Sonu-Shreya (az itteni plébek énekeseink) kettős tehet róla, hogy mindig ilyen borzasztóan jók, elvarázsolnak, és élvezet a köbön őket hallgatni, akárhányszor, de most kiváltképp igaz a Bolo Nara. Lehet mozizni rajta és füleket hegyezni, én teljesen, odavissza belehabarodtam.     

Azt pletykálják, hogy a Sachin-Jigar most pritamozott (másolt) egyet unalmában, meg ihlethiányában. Ejnye hát. Nem szép dolog. De egyszer biztos ki akarták próbálni milyen is az. Tetszetős. Persze, ha nem bújnak a 4 fal közé, és hintenek, hogy de nem igaz, hanem bevallják, akkor tökre harmadlagos minden szomorú szmájli. Ha meg nem, így jártunk anyátokkal.  

Sonu Nigam ide, Siddharth oda, ezen (is) még van mit rágózni. Mert amit látok, az egyelőre jobban tetszik annál mint amit hallok. Remélem a Sajid-Wajid azért tudja mit vállalt. Szomorú leszek na, ha ezt a több mint ígéretes, viccekben gazdag filmet semmilyen-tangli-tucat dalokkal hazavágják, ahol még egy se emelkedik ki az átlagból. Ne legyen igazam tényleg. 

Áu. Nagyon akartak egy Why this kolaverit maguknak meg bwnak a Jolly LLB-nél, de inkább nyögés lett a vége. Talán, ha kevésbé próbáltak volna ennyire szembeszökően arra építeni, abból kiindulni, hogy az mennyire és miért lett sláger, akkor most más szépet és jót is tudnék mesélni, azon kívül, hogy fülbarát meg catchy az L Lag gaye daluk. Mert az, letagadhatatlan, nem vitatom én se, és az sincs kizárva, hogy nem hallgatom meg többször. Piros pontot néki. Bappi Lahiri is tartom jóarc pölö, de ez  a zene pontosan a filmben fog majd jobban érvényesülni. Oda is elképzeltem, oda bele.     

Jöhet a hóhideg, az új ghánai pápa, meg a szívek, a kibaszott nagy szívek ünnepe. Jöjjön. Mert mi nekünk úgy is erről, és ettől szól majd a hét. Nem is hiszem el, hogy nem volt még itt kirakva, de ha volt is, van olyan jó, hogy duplikáljuk, meg hát hétnyitó, induló zenének keresve se találhatnék jobbat most, és mindörökké. Iszkoljatok, diszkók népe iszkoljatok ide, ha mondom. A filmet (Dil Bole Hadippa) újrázni is kéne lassan (először, másodszor, harmadszor, najóvan ez más világ, ez bw, ki számolja, hogy mekkora), a zeneanyag a bizonyíték rá, hogy kötelező, all time favorit, a legjobb bw soundtrack darabok egyike. A Hadippaval meg úgy indul el film, ahogy nem sok bw film. Mármint ilyen székben pattogos, szmájlidobálos, aláfelémellé-plébekelős, farkaszemezős mókával. Imádom.