calacitra

A második hot és új CB filmzenénk egyenesen Sajid-Wajidtól, Sonu Nigam kommentálásában. Ami legalább annyira jó, mint az első volt. Kvázi nem az. És nem is tudom mi lesz így, mert a film jónak néz ki, a színészekkel vagy a rendezővel sincs semmi bajom, de ezekkel a dalokkal, a promokkal éppen hogy azt érik el, ne fussak utána moziba. A legbosszusabb pedig az, hogy az egész soundtracket meghallgatva is alig akad ennél ütösebb, slágeresebb, vagy csak acélosabb, ami minőségben is fel tudná venni a versenyt mittomén - a hónap másik nagy mozis bemutatójával - a Nautanki Saala sokkal versenyképesebb korongjával. Komolyan, nem hiszek a fülemnek. 

Hogy is van az? Jobb később, mint soha? Valahogy úgy-úgy, és akkor ez most nagyon igaz a MDKM-ra. Mert bő tizenöt nappal a kezdés előtt vett rá arra, hogy végülis meg kéne ezt nézni, nem olyan rossz, mint amilyennek tűnt elsőre a trailerből. Flopnak flop lesz majd, de a dalbetétek, a punjabi zenék (hálelulja Sachin) miatt én most bizalmat szavazok neki. Mert bwban az is már félsiker, ha a zenék jók, miközbe a sztori egyáltalán de nem. Hajrá. 

Itt már nem énekel Sonal Chauhan és ez meg is látszik rajta. Hiszen közel sem lett olyan fasza, mint a Kaise Bataaoon. De, de azért azt mindenképp figyelemre méltó, hogy ezt a dalbetétet is, a fentebb említett után, megint gyönyörűen megoldották a 3G-nél. Ezekben egyszeűen nincs hiba. Öröm nézni. És komolyan, ha így folytatják, még a film elé is elvonszolom magam, pedig első blikkre nem volt tervbe véve. Még két ilyen anyag, és meg is vettek. 

Fektessük le a tél utosó ütemeit, mert hétvégén már a harmadik hónapba lépünk, és egyre nagyobb, izé melegebb lesz. Az IMAM zenéje legyen velünk most, máshogy, mint korábban. De ez is Falaktól, ami garancia a jóra. 

A Mera Mann az új Mann Mera. Címben legalábbis hasonlítanak egymásra. Meg talán abban, hogy alapból, alapjáraton romantikus dalok mind a ketten. Ezen kívül viszont egy nagy különbség van a Table No. 21 filmzenéje és a mostani, Nautanki Saala filmzenéje között, hogy ez utóbbi egy újradolgozott, újrahangszerelt muzsikaanyag. Hwhat?

Mert based on true story. Az énekes Falak egy évvel ezelőtt már elsütötte ezt a puskaport egy 7 Welcome to London című moziban, csak hát nem így, bár akkor is filmzene volt, most is. Hallom, hallom is már a csalódás hangját, hogy mert az oridzsinal az oridzsinal, mennyivel jobban szólt. Minek kellett saját magát koverizálnia #minekvan egész egyszerűen. De azért ez messze nem lefutott meccs, kids. Hoppáré.

Elég csak meg vagy belehallgatni itt-ott az egyikbe-másikba, és magától értetődő lesz, hogy miért is lehet rajongani az új feldolgozásért. Szó se róla, senki nem vitatja, hogy az eredeti az eredeti, úgy lett megálmodva, szeretjük azt, de van amikor jót tesz egy dalnak, ha más fülszögből figyelünk rá. A Mera Mannak pedig absolute jót tett. Nagyon addiktív, hmmmmm, áááááá. Olyan vállvonogat(ás)os, ahogy Ayushmann csinálja jól. Kőkemény filgúdbomba.

Falak meg ügyesen-okosan (Mikey McLeary vezetésével) bevállalta ezt, hogy az amúgy nagy ismertségnek örvendő dalát, némileg kockáztatva, új színbe festi le és mutatja meg. Ömézing. Plusz hab a tortán, hogy nemsokára Ayushmann is dallal jelentkezik. Nautanki Saala, idevele. De jó kedvem is lett ettől hirtelen. Na még 30x, aztán már azt is elhiszem, hogy 2030-ra tényleg tündérmese lesz itt itthon élni.