A Mera Mann az új Mann Mera. Címben legalábbis hasonlítanak egymásra. Meg talán abban, hogy alapból, alapjáraton romantikus dalok mind a ketten. Ezen kívül viszont egy nagy különbség van a Table No. 21 filmzenéje és a mostani, Nautanki Saala filmzenéje között, hogy ez utóbbi egy újradolgozott, újrahangszerelt muzsikaanyag. Hwhat?

Mert based on true story. Az énekes Falak egy évvel ezelőtt már elsütötte ezt a puskaport egy 7 Welcome to London című moziban, csak hát nem így, bár akkor is filmzene volt, most is. Hallom, hallom is már a csalódás hangját, hogy mert az oridzsinal az oridzsinal, mennyivel jobban szólt. Minek kellett saját magát koverizálnia #minekvan egész egyszerűen. De azért ez messze nem lefutott meccs, kids. Hoppáré.

Elég csak meg vagy belehallgatni itt-ott az egyikbe-másikba, és magától értetődő lesz, hogy miért is lehet rajongani az új feldolgozásért. Szó se róla, senki nem vitatja, hogy az eredeti az eredeti, úgy lett megálmodva, szeretjük azt, de van amikor jót tesz egy dalnak, ha más fülszögből figyelünk rá. A Mera Mannak pedig absolute jót tett. Nagyon addiktív, hmmmmm, áááááá. Olyan vállvonogat(ás)os, ahogy Ayushmann csinálja jól. Kőkemény filgúdbomba.

Falak meg ügyesen-okosan (Mikey McLeary vezetésével) bevállalta ezt, hogy az amúgy nagy ismertségnek örvendő dalát, némileg kockáztatva, új színbe festi le és mutatja meg. Ömézing. Plusz hab a tortán, hogy nemsokára Ayushmann is dallal jelentkezik. Nautanki Saala, idevele. De jó kedvem is lett ettől hirtelen. Na még 30x, aztán már azt is elhiszem, hogy 2030-ra tényleg tündérmese lesz itt itthon élni.