calacitra

A 2 states dalbetéteinél (és ezek még csak promók, azt érzed) jelen pillanatban jobbat és magasabbat nem hordott hátán bw. Ilyenkor még az Arjun Kapoor utálomat is elfelejtem. És simán végig tudok nézni nem egy, nem kettő, hanem több dalelőzetes percet is. Amiben neki is van része, ahogy Alianak is (egyre jobban megkedvelem), de az oroszlán részét a SEL happolja el. Azokkal és ezekkel a filmzenékkel. Tessék kérem megugrani többiek, nem lesz könnyű, előre szóltam. Mánémászt...  

Bírom ezt a filmet, miközben tudom, hogy David Dhawan olyan ritkán csinál igazán kimagasló filmeket, mint én. Szórakoztatóak persze, azzal nincs baj, csak sokszor ez sem elég az aktív kritikus tömegnek már. Ettől még az elsők között leszek, akik maguknak akarják a filmet korong fomájában, ha már a moziba nem jöhetett össze.

A most következő dalbetétben meg gondolom én vagyok az egyetlen, aki nem Varun Dhawan 'kiphotoshoppolt' felső testére kiváncsi, hanem a lédikre, azokra. Amúgy a Sajid-Wajid itt se lőtt nagyon mellé. Ergó lehoztak egy albumot úgy, hogy nem egy dalukkal nem volt kibékülve, hanem az összessel és pont ellenkezőleg, imádtam. 

Jegyezzük fel, az eggyel korábbi Bhootnath Returns filmzenét még az MBA szerezte, a mostanit meg már Ram Sampath. Ki érti ezt? Mindjárt megmagyarázom.

Szóval úgy áll a helyzet, hogy újra csak egy zeneszerző-ügyileg multikulti soundtrackre van kilátás, ami az utóbbi időben igen csak reneszánszát éli. Azaz, hogy egy albumon, nem csak és kizárólag egy filmzene gyártó brand, team dolgozik, hanem hát kooperál másokkal, megosztozik és így együtt, kéz a kézben jön létre a végeredmény. 

A BR esetében a fő mag: az MBA&Rampath&YoYo trió. Ebből most Ram Sampath a soros, ő mutat nekünk valamit. A Har Har Gange a dala, többek között, mert lesz még tőle, hallani fogunk róla a továbbiakban ezen az albumon. És úgy igazán nem is bánjuk, mert Aman Trikhaval az élen egy eléggé feelgood jóság már ez is, ami itt fülelhető be. Lájti, de jöhet még. Még kétszer. Háromszor. Is. Akár.

A film meg 2014 Oh My Godja lehet. Ja és Big B nagyobb már nem is lehetne.  

Szeretem, amikor igazam van. De azt még jobban, amikor nem. És a Sajid-Wajid pont beleköpött a levesembe. Fenéken billentett, hogy azért ne tessék korán előre, meg előre korán leírni őket, temetni és hasonlók. Fel is támadtak, csak hogy aktuális legyek picit a valóságban zajlott minket körülvevő eseményekkel. Jöttek, láttak, zenét szereztek és SO MUCH WIN. Még akkor is, ha a Main Tera Hero nem az eddigi legévzenesújtottabb korong mindközül, viszont kinder meglepetés a javából, hogy csodák márpedig vannak, és létezik a mikulás is. A Sajid Wajid meg tud jó bw filmzenéket komponálni, amilyen többek között a Shanivaar Raati is lett. A betét meg önmagáért beszél.   

Szóljatok a Terinek, hogy van ez a dal, ami róla szól meg neki. Névszózat, és költemény 1in1. Ami persze korántsem az, de ilyenkor mindig jókat szmájlizok, hogy ez itt azt jelenti, ott nyilván teljesen mást.

Egy a lényeg, utcán azért próbáljuk tűrtözetni magunkat a légplébekeléssel, ne olyan hangosan, még a végén valaki magára veszi. Persze lehet az jó is. Mint ahogy ez a dal, dalbetét, alles zusammen kikerekedett.

És nem is tudom eldönteni, hogy ezzel most a megtépázott, Jai Hoval icipici renomét vesztett cameozo, 'wannabe item boyt' alakító Salman Khan járt jobban, vagy a feltörekvő fiatalok meg a filmjük, hogy vele danszolhattak most, mekkora de akkora élményfaktorra szert téve (irigy vagyok). Talán win win lett.

Sőt még egy win is jöhet, hozzá, tőlünk. Mert mi is csak jól jártunk vele. Az év legkapósabb koreoját, és táncmozdulatát köszönhetjük neki. A hónaljmirigyek óta nem volt semmi ennyire témához szorosan kapcsolodó magaskontent, mint ez itt. És el is árulok valamit. Titokban, amikor azt látom, hogy senki nem lát, magam is szívesen lekövetem ezt a mozdulategyüttest. Hatalmas. De Salman se egyszerű, amilyen arcokat vág hozzá az egészhez, bele a kamerába. Fánfán. Ja és évzene a tünemény, de erre már rájötettek pár sorral feljebb ugye.

u.i.: A koreo feltalálójának innen is pacsi.