calacitra

Ezt kikérem magamnak, Shilpa Shetty nevében is. Aki hosszú idő után újra képernyő kompatibilis állapotba kerülvén megragadta az első lehetőséget, ami az útjába került. Bár ne tette volna. Mert a Dishkiyaoon egyelőre nem lesz akkora coming back, mint amilyen Sridevinek az English Vinglish volt. Jóllehet a két színészőt sem nagyon lehet egy napon, lapon, alapon említeni. De azért Shilpat se kell félteni, mert megmutatta ő már, hogy mi az a bounce, persze ahhoz partner is kell, a vásznon, a koreográifában, a zenében. Egyelőre az ilyenre még várni kell, a magasdalbetétekre, tőle, de ami késik, nem múlik.

Kicsit franciás, a dalszövegnek lőttek, és mégis van az az italmennyiség ami után minden akaratom ellenére is veretni lehetne erre, az O Teri legújabb filmzenéjére. Bár GJ Singh disco slágerébe egy Preity Zinta még elfért volna, ám ezt már ő se vállalta be, pedig. Most azonban rajtunk a sor, kinek a macskakodás, kinek a derék beadás. Ha szabad, akkor én most kimaradok. Ahhoz kell még felnőni, hogy ez hasson is, rajtam is. 

A Sajid-Wajid 2.0 működésbe lépett, és jobb mint bármikor. Még akkor is a Besharmi Ki Height a trailer után nem volt betervezve, hogy pontosan milyen és ilyen lesz.

Mert tudjátok, van az a fél perc ott, aláfestés címén, ami lehet megbolondít, de aztán lehet a hosszabb változat mégis picit máshogy szól. És valamikor ez rá is nyomja a bélyegét az első szerelemre. Mert rosszul, rosszabbul jön ki. Szerencsére most erről szó sincs. 

De ilyen lett végül. És talán még többet is kihoztak belőle, mint amit várni lehetett tőle. Az ám. Tipikus bw multifunkciós filmzene lett, olyan, amiben nem tudhatod mi lesz a következő akkordban, mindig vált és vált és vált, de ettől a fricskától lesz pont roppant szórakoztató. Sőt ha eltalálják a számítást a felek, akkor még minőségi is.

És ki nem találjátok, de eltalálták. A SW most megcsillogtatta a zene szakértelmét, hogy hiába írtuk le őket 63720x, akkor is tudják mit csinálnak, értenek hozzá, csak hát a lépés nem mindig úgy jön ki. A Main Tera Hero ebbéli filmzenéje viszont betalált.

Az egész 'mándárizás-szátumézás', hogy kiállásban gazdag, a színezés, a koreo játékossága (1:14), a környezet vibrálása meg a színészek alakítása, a jodi egyszerűen kurvajó. A holnap tétele, a helyi indiai discoban remélem már tudják mi a dolguk, és hogy mit kell agyonpörgetni. Amire szeretné az aktív tömeg veretni, meg twistelni. Ézenegyanús gyerekek. Ki, ne, hagyjátok.    

Sonam és Siddharth meg vehetne táncórákat Vharuntól. Ezt is de jó látni. Meg Ileanat (szemorgazmus). Meg őket együtt. Hibátlan. Remélem lesz belőle #ígykészült, mert marha sok munka lehet mögötte. A dal egy dolog, az azonban, hogy a videó is felnő hozzá páratlan. tátátátátátátátá. Ha nem jönnék vissza, nem látnátok, akkor zenetúladagolásom lett. 

Nagyot fordult a világ velem, és Raghu Dixittel is, aki legelső dalabetét próbálkozása után mintha csak kicserélték volna el kezdte komolyan venni ezt a dalkészítést, ahogy bwban szokták alapjáraton, a hétköznapokban. És ide meg elénk állt egy - kimondottan ilyen dalban mondom el típusú - nagyon hangulatos, könnyen megjegyezhető, fülbarát zenével, amit biztosan nem először és utoljára hallgattunk meg. Tetszetős. Szeressük. Az már más kérdés, hogy a porszem ebben az esetben már Sonamban keresendő, aki újfent bebizonyítja, hogy a tánctudásán van még mit csiszolni ezeregy bw film után is. De ha ezen túlteszem magam, akkor még imádnivaló is az egész, úgy ahogy van. Füleljétek bátran. Ezt lehet, szabad, megérdemli.

Az ilyen daloknál mindig elképzelem, ahogy az indiai helyi discoban rázzák. Mikor hogy éppen. Mert ez is csak egy szép romantikus dalnak indul Pritamtól, de aztán mégis veretés lesz belőle. Aztán meg mégse. Aztán meg mégis. Ki érti ezt? Ettől még a Shaadi Ke Side Effects filmzenék elitharcosa. Igazi multifunkciós dal, tipikus bw-i, annak ellenére, hogy azért benne van nyugat keze. A koreo jó, a helyszín is, a dalbetét ötletes, lassításokkal fűszerezett, nem kell több. Hajtsatok utána.