Szóljatok a Terinek, hogy van ez a dal, ami róla szól meg neki. Névszózat, és költemény 1in1. Ami persze korántsem az, de ilyenkor mindig jókat szmájlizok, hogy ez itt azt jelenti, ott nyilván teljesen mást.

Egy a lényeg, utcán azért próbáljuk tűrtözetni magunkat a légplébekeléssel, ne olyan hangosan, még a végén valaki magára veszi. Persze lehet az jó is. Mint ahogy ez a dal, dalbetét, alles zusammen kikerekedett.

És nem is tudom eldönteni, hogy ezzel most a megtépázott, Jai Hoval icipici renomét vesztett cameozo, 'wannabe item boyt' alakító Salman Khan járt jobban, vagy a feltörekvő fiatalok meg a filmjük, hogy vele danszolhattak most, mekkora de akkora élményfaktorra szert téve (irigy vagyok). Talán win win lett.

Sőt még egy win is jöhet, hozzá, tőlünk. Mert mi is csak jól jártunk vele. Az év legkapósabb koreoját, és táncmozdulatát köszönhetjük neki. A hónaljmirigyek óta nem volt semmi ennyire témához szorosan kapcsolodó magaskontent, mint ez itt. És el is árulok valamit. Titokban, amikor azt látom, hogy senki nem lát, magam is szívesen lekövetem ezt a mozdulategyüttest. Hatalmas. De Salman se egyszerű, amilyen arcokat vág hozzá az egészhez, bele a kamerába. Fánfán. Ja és évzene a tünemény, de erre már rájötettek pár sorral feljebb ugye.

u.i.: A koreo feltalálójának innen is pacsi.