calacitra

Úgy látszik ez a Bombay Talkies már csak ilyen. Picit undesi, inkább visszafogott, pátoszos forma a jellemző külcsín rá, de elfogadhatóan, olykor szerethetően megvalósítva. Ami alól a title song sem kivétel. Még úgy és akkor sem, hogy soha ennyi mai bw csillagot nem láttunk még sehol dalbetétben. Csak itt, csak most, csak a 100 éves indiai filmműszetnek, neki, hála, köszönhetően, köszönöttel, és nagy riszpekttel.

Van itt Aamir, Srk, Shahid, Akshay, Ranbir, Deepika, Priyanka, Madhuri, Kareena Kapoor és sokan mások, meg még többen, akik hiányoznak sajnos. Az, hogy ez igazolt vagy sem, és miért nincs egy Kajol, egy Hrithik, egy Salman ott, miért nem láthatjuk Big B-t, vagy éppen a Bachchan házaspár (legalább Aishwarya) is hol volt éppen a forgatáskor nem tudni, nincsenek válaszok erre, pedig legalább annyira fontos résztvevői, szereplői, építőkövei a bw filmgyártásnak régóta a mai napig bezárólag, mint a videóban látható sztárok, vagy akár csak nagyobbak egy Ranveernál, egy Imrannál éppen. Akiket nem nézünk le, imádjuk is őket, de ezt meg lehetett volna oldalni ügyesebben is a Bombay Talkies készítőknek, nem így.

Mert ezek után természetesen mindenki azzal van elfoglalva, hogy ki az aki kimaradt a játékból. És oké ez majdnem mindig benne van ilyenkor. De mondom, nem is az a baj, hanem az, hogy olyanok is vannak, akik letettek valamit arra az asztalra, de nem mutattak még annyit, nem értek el akkor sikereket, mint néhányan, akik meg pont hogy távol maradtak ettől.  Gondolom érthető mire akarok kilyukadni minden rosszindulat nélkül.

De tegyük félre, nem ér annyit. Ez se, és sajnos a dalbetét se. Miközbe tudom mit írtam twitteren, hogy epik, mert valamilyen szinten az is, hogy ennyi színészt egy dalbetétbe láthatsz, jó nézni őket, ahogy egymás után következnek libasorba. Majdnem Om Shanti Om érzés, de mégse, ezt megöli a túlzott -elnézést,de- hatásvadászság. És még a zene is rémgyenge. Amit Trivedi amilyen kiváló soundtracket hozott össze a Kai Po Chenek az év elején, annyira nem találta meg a számításait ebbe a projektbe. Kár érte.

Mást nem tudok már mondani, csak azt, hogy neki is és az egész filmnek tényleg példát kellett volna vennie az idei Filmfare nyitányról, kezdésről, mert az igen, az úgy volt riszpekthimnusz és szülinapemelő (akár zenében, akár koreoban), ahogy lennie kell egy ilyen dalnak, egy ilyen fontos esemény kapcsán.  

Egy jó tanács. Ha van üres két és fél órátok, akkor ABCD. Vegyétek, igyátok, egyétek, nézzétek. Osszátok. A kopizásról pedig annyit a hitetlenkedőknek, hogy a stepupokat össze lehet adni, mellé a 43543. ezutánit is beleszámítva, de soha nem jön ki annyi belőle, lesz annyi, mint amilyen végül az AnyBodyCanDance lett. Lehet is irigykedni a nyugatnak, helloszia. És akkor its time zúzás, jöjjön a DÁBSZTEP bwban (egészben itt), a Sachin-Jigar megérkezett, ezt nagyon odarakták, oda-oda.  

Olvasom, hogy mennyien, aka. sokan komálják a YJHD legújabb dalát, betétjét, dalbetétjét, a már sorban a harmadikat, de én egyefene nem.

Ha engem kérdeztek, de nem kell, mert úgyis mondom: az előző kettőhöz képest inkább visszalépés a Diliwaali Girlfriend Pritamtól. És lehet bármennyire szeretni nézni Deet meg Ranbirt együtt újra (ah), az ötletes koreot (uh), de valahogy lapos, a tingli tangli, nem annyira, hogy akár fülbemászó legyen, a dallamtapadástól meg olyan messze van, mint ide India.

És az is igaz, hogy be voltam rendezkedve  már - írtam is - egy romantikusabb dalra egy ilyen helyett. Ami persze nem mentség, vagy indok, mert jöhetett volna akármikor ez a dal, akkor se lett volna jobb ennél. Akkor se tartanám felsőbbrangúnak mi tudom én egy Balam Pichkarinal éppen. De hátha egyedül vagyok a véleményemmel, és rajtam kívül másoknak is bejön majd. Szóval nem beszélek le senkit. 

Gippi cant dance saala. Vagy mégis? Partyzene a Vishal-Shekhartól szombat estére a posztmentes órák, napok utánra. Lötyögni oké lehet rá, de azért nem vonz a táncparkett ettől, nincs meg csábítás, hogy irány twistelni erre most rögtön.     

Azért a Sachin Jigar megint kitett magáért. Most éppen amittrivedisre vették a figurát, és milyen jól tették. Tetszik az ilyen. A Khushamdeed a Go Goa Gone egyik dala, és Shreya Ghoshal énekli, lassan, tagoltan, miközbe a betétet nézve fél percnél még fel is nevetsz hangosan, de utána is vigyorogsz tovább, és tovább. Aztán meg mikor vége, azon veszed észre magad, hogy újra rákönyökölsz a play gombra. Filgúd, vitathatatlanul a soundtrack egyik legerősebb tétele, szóval az sincs kizárva, hogy találkozunk még itt, ezen az oldalon, vele.