calacitra

Vishal-Shekhar in dö hausz. Végre. Valahára. Mert a bw filmzenékért felelős duó az első negyedévben semmit nem adott ki a kezéből, egy soundtracken se voltak ott, hiányoztak is na.

Most viszont, négy egész hónap akkut V-S elvonási tünet után a Gippi dalait szállítják ők. Tehát hivatalosan is elkezdték az új évet mégpedig ezzel az angol című (indiai?) dallal, ami kezdésnek nem rossz. Nagyon nem. Minél többet hallgatom, annál jobban begyere.    

A kezdő snitt. Takarítók és nők, törött pezsgős poharak, konfettimaradékok, alvó emberek, eltűntek, továbbállok, csak nézelődök, bajkeverők meg egy rendező, aki narrál. De mi is történt, történhetett itt 5 nappal ezelőtt? Ha ez a hely mesélni tudna... de tud.

Hát forgatás volt, egy dalbetét forgatás. Mégpedig a Yeh Jaawani Hai Deewani egyik zenéjéhez vettek fel pont itt jeleneteket (az összeset). Így készült akkor a nagy népszerűségnek örvendő hot Pritam dal, a Badtameez Dil. 5 napig. Ebbe beletartozik a koreo elsajátítása mindenki számára, a környezet, a háttér felhúzása, a ruhák kiválasztása, a meetingek, az első csapók, a hibák, az éles és sikerült lövések meg ki tudja mi minden még.  

Ami előzetes a videó elé, ilyen marketing címmondatokban, hogy feltétlenül nézd meg. Ranbir soha ilyen jól nem táncolt, mint itt, és olcsó pezsgős üveget se ritkán nyitott fel. Remo volt a koreográfia atyja, és egy torta is életét vesztette a forgatás alatt. Mitöbb maga a rendező, Ayan Mukerji is meg lett locsolva, de nem húsvét alkalmából.

Szerintem király az egész. Tipikusan az ott lettem volna én is érzés kapott el a nézése közben. Meg hogy tényleg milyen móka, fun, kacagás egy ilyen pacek muzsikára dalbetét legyártani, összehozni minden gondjával-bajával-nehézségel együtt. Még több ilyet, zabáltam.     

Aashiqui kettő és haladás. Ez utóbbi már csak azért, mert az előző dalbetét promóhoz képest ez az anyag inkább lett fogyasztható. Nem Tum Hi Ho szint, de Jeet Gangulli hozta a kötelezőt, amit a műfaj (szép, egyszerű, romantikus, ballada) megkíván, persze semmi többet annál.  Majd talán a filmben visszatérünk rá, addig viszont nemigen fogunk találkozni vele. És azután se, ha csak az Aashiqui sequel nem győz meg arról, hogy ő egy jó film, tehát érdemes többször is megnéznem majd. Egyelőre viszont az egyszeri megtekintésében se vagyok biztos, de a teaser nem mérvadó, a trailer után okosabb leszünk, döntés elnapolva odáig.      

Most meg nem mondom mire, de valamire, egy korábbi bw filmzenére nagyon hasonlít így sokadik fülre is az Ek Thi Daayan Kaali Kaalija. De végülis tök harmadlagos, mert annyira középszerű, átlagos egy tucat, hogy felesleges is kattogni azon hogy kitől, mitől és hogyan lett. Annyira nem egy egetrengető - bw muzsika, és elmondom megint, hogy igen Vishaltól többet vártam. A Yaaram még csak-csak, az a dal aminek lennie kell, a többi viszont haloványka, csalódás féle, és sajnos ezen itt még a betét se tud különösöbben segíteni, vele, azzal együtt megszerettetnie magát velem (hiába néz ki jól a Huma&Emran jodi), hogy na még egyszer, vissza, újra és tovább meg előre.  

Az egyes emberekre fura hatással levő énekes Daler Mehndi most a Commando kedvéért ragadta meg újra a mikit. A Lena Denat adja elő éppen, ami so-so, nem bwverő anyag, de korrekt azért, sőt mellé-vele még hot szkénák is érkeztek a moziból. Abból, amit elsősorban maga a műfaj és az akciójelenetek miatt várunk nagyonagyon, és remélem kint is ugyanez a helyzet. Én itt drukkolok neki, hogy sikerüljön valami kemény, komoly darabot kihozni belőle, ami majd megállja a helyét, attól függetlenül, hogy nem tipikus bw maszala lesz n+1. Amúgy minden kincstári optimizmusom ellenére nem jósolok neki fényes jövőt az ottani jegypénztáraknál, de abban is bízom, hogy az indiai aktív tömeg beint, rámcáfol, és nem hagyja ki a kihagyhatatlant.