calacitra

How to win friends & influence people? Dobod a csokit, integetsz indokolatlanul, szerzed a jó jegyeket meg egy barátot magad mellé, és akkor te lehetsz az, aki csak szeretnél lenni. Gippi már kipróbálta. Hogy bevált? Az majd kiderül hamarosan a mozikban. 

Most aki szereti vagy szimpatizál a hétfővel (valaki, kizárt), mint nappal, akkor az ne figyeljen ide, mások viszont annál inkább. Ugyanis a Go Goa Gone (bw első zomkomja) egyik dala, dalbetétje igazi antihétfő himnusz lett a Sachin Jigartól. Olyan, amit csengőhangnak netovább ébresztőnek találtak fel erre a napra. És még ha le is maradtunk a tegnapiról, sebaj, mert minden héten akad még egy hétfő, ha meg nem, akkor ott a vasárnap, szóval lehet rákészülni a következő napra, hogy I hate bloody khooni monday!!!   

Szép-szép, de sok vizet nem zavar. A nagy fogás a Tum Hi Ho volt, a kicsi halak meg pont ilyenek. Se többek se kevesebbek ennél. Átlagon aluliak, és mégis szerethetőek. Talán majd a filmnél újra összefutunk, talán.    

Kezdésként jól seggbe kéne rúgni a YJHD marketing oszály, részleg, csapat minden egyes tagját, amikor kitalálta azt, hogy a Holi ünnep után, tényleg nem sokkal tesznek ki egy ilyen dalt, dalbetétet, ami biztosan nem találod ki miről is szól. Hát a Holiról. Komolyan felfoghatatlan, hogy miért nem lehetett ott és azonnal a Balam Pichkarival indítani - el az egész promociót. A Badtameez Dillel helyet cserélhettek volna és kész, nem nagy fejtörés ezt megoldani. De hát whatever, ha már így alakult.

És folytathatnám azzal, hogy gőlsduadlű. Hogymi? Izé, segítsetek gyorsan szavakat találni, mert én már egy napja képtelen vagyok rá. Pontosan azóta, amióta ez megy, konstans, végtelenítve. Lehalkíthatatlan, ott kattog a fejembe, a nyelvemen, a fülembe, mindenhol. Szól és szól, éljen is Pritam, aki ezek után már 100%, hogy valami romantikussal fog előállni. Reméljük ennél jobb már nem lesz, az konkrétan bűn lenne. De azért tessék, imádom azt az oldalát is. 

Verdikt. A Balam Pichkari személyében megérkezett a modern, kortárs Holi-himnusz, amire rophatja (rophatná, ugye) az aktív tömeg beszínezve. Addiktív, dallamragadásos, energiabomba. Shalmali Kholgade pedig, aki a Pareeshannal tavaly több díjat is bezsebelt, annyira telitalálat, hogy azt gondolom, a következő Sherya Ghoshalt halljuk itt és fogjuk sokáig nem hiába - Vishal mellett. A képek pedig beszéljenek helyettem. Deepika igazán ömézing, és talán ez már az ő dala, vagy jobban, mert a Badtameez Dil Ranbiré volt, szóval ezzel az erővel itt ő lopja el a showt. Meg a szívemet - és a zene.    

Biztos te is voltál úgy, hogy elképzelted MTMSR (mit tenne most Shah Rukh) vagy mi történne, ha egy adott szituáció B-Town falai között játszódna le. Pl., hogy főszereplőként dalra fakadnál, twistelnél, ha a szerelemről lenne szó, vagy igazi híróként tűnnél fel (My name is Raj), ha úgy van, mert meg kell menteni azt a lányt ott, aki éppen bajba került. De a felszedési, szakítási praktikáknál sem lenne hátrány, ha maszaláznád ezeket, és voálá megütnéd a főnyereményt, ergó minden könnye(bbe)n menne, mint a bw filmeken.

Viszont van ez a valóság, a való világ, ismerős lehet, ami nem így néz ki. Nem ilyen színes, egyszerű, és happyendteli. Lényegében itt minden másképp történik, pont az ellenkezője mindannak, amit látunk fent a vásznon. Álom nem álom.

Na Zaid pont ez a kettőséget mutatja be viccesen a legújabb youtube videójával. A kedvenc jelenetem a végén van, de azért most ne pörgessetek annyira előre, nézzétek végig megéri, megérdemli. A srác jól tolja egyébként, lehet feliratozni rá, aki vevő az ilyenre, a korábbi dolgai is hasonlóak, vagy még szórakoztatóbbak, mókásabbak, elvetemültebbek ennél is. Hashtag kurvajó.