calacitra

Ez nem az a tgif zene, amikor a testem a zenére hangolom, de aki szereti a hagyományos ízeket, a réget most is, annak szerintem telitalálat lesz az Aurangzeb új dala. Rémegyszerű, de vállalható, talán találkozunk is még, ha máshogy és másol nem, akkor a filmben legközelebb.   

Éljen a desi majális. A fiúk meg visszatértek. Ünnep van.  

Betépve. És akkor képzeljük el ezt a Go Goa Gone moziba, ami zombikomédia lesz. Állat. Komolyan érdekel is mit hoznak ki belőle a készítők Raj N. és Krishna DK. De tudjátok mit, nem félek tőle, attól, hogy szégyengyalázat lesz, mert akik 2011-ben a Shor in the Cityt feltették az év legjobb filmjei listámra, azoknak úgyis van valami sütnivalója már ehhez a bw filmkészítéshez. Rileksz.     

Elég vegyes kritikákat kapott a minap bemutatott Aashiqui 2, de egy Bhatt film már csak ilyen. A zenéitől hangosak inkább, bár ezért is szeretjük, ha szeretjük. Az Aashiqui folytatás viszont picit kivételt képez ez alól, mert annyira nem lett penge a filmzenei felhozatal benne. Egy évzenét azért így is kitermelt, és vannak még mellette olyan tételek, akikre ugyancsak nem lehet panaszunk, de soundtrack nagy része inkább már el se megy kategória. A Bhula Dena Mujhe még azok közé tartozik, ami jöhet.  

Még négy perc van vissza ebből a hétből. Szóval becsüljük meg, és használjuk ki jól minden egyes másodpercét. Például így, nálam most a Nautanki Salaa egyik filmzenéje pörög, mert i-m-á-d-o-m. Meg mert minden jó, ha a vége jó, és a hét zárása legyen legalább jó, ha a többi része eddig nem volt az.

És oké a Mera Mann Falak eredetije, ő írta, szerezte tavaly, az se csúnya, de ez a feldolgozás annyira könnyű, csettintős, vállvonogatos, hogy öröm hallgatni, mindig mosolygás lesz a vége, pedig nem kétszer hallgattam meg eddig összesen, elhihetitek.   

És akkor, végezetül, a refrén ordítson bele az éjszakába: mera man kahne lga pas aake na tu door ja chune de hoth tere zara sanson mei apni basaaa.