calacitra

Olyan álomszerű, de igaz történet. Arijith Singhet azonnal minden dalba. Akinek szép romantikus balladái nem csak szép romantikus ballada formájában szólnak nagyot. És jutnak el soha nem látott magaslatokba, bele a fülünkbe, meg annál is tovább. Hanem még diszkók népe külön(c)verzióban is iszkolásra ad okot, vonz, és attól zsongasz be túl igazán az új pénteken: csütörtökön. Ahogy nekik készült, direkt nekik, - kiállásgazdag, dábteporientált, tüctüc lételemmel,  de mégse nekik. Gaurav Dagaonkar a Heartless c. film egy dala adja meg akkor és most az ezredmásodpercek kemény ütemét. De vigyázz, csak legyen hogyan kijönni belőle, mert nagyon odaragaszt, oda magához, oda.

Ha fele annyi önbizalmam lenne, mint Sunny Leonnak, akkor most már bw filmet kellene forgatnom, ahelyett, hogy írnék róluk állandóan. De hát nincs. Neki meg van. És akkor 1-0 oda. Mert az igazság odaát van.

Hiszen alig fedezte fel magának bw, már túl van egy vagy két filmen és item number szereplésen is, most meg itt a folytatás. Szó szerint. Hiszen a Ragini MMS sequeljeben láthatjuk újra, megint. Amit Bhushan Patel rendez, és valamiféle maszalája lesz a horror és erotika műfajainak. Aha. Az előzetes meg LOL. Nagyon.

1) És nem azért, mert direkt ő alatt akarjuk vágni a fát, és élcelődni rajta, hiszen ha nők tudnak így parkolni, akkor minden előfordulhat, még az is, hogy jó filmet ad ki a kezéből. 2) De nem is azért, mert ilyen feldolgozás, olyan kölcsönvett, másolati példány, duplikátum valamelyik nyugati moziból. #Whocares

Egyszerűen csak azért, mert olcsónak, túl öncélúnak hat, ahol Sunny megint magát alakítja. Ami szép és jó, de azt talán nem itt kéne mégse. Arra meg van az a műfaj, ahonnan ő jött.

Egyáltalán se de nem erotikus, és körmöt rágni se lehet vagy kell rajta. Ennél még az is félelmetesebb, mikor a riszpektház megjelenik a parlamentben.  

Ergó kimaxolom, mindenki jól, jobban jár vele. 

Remélem, ti láttok valamit ebben a Hasee Toh Phaseeban, ha én speciel semmit sem. És a legnagyobb baj, hogy ez már a trailer óta így van, teljesen vegyes az egész, a dalbetétek pedig nem tudták felhúzni (ejnye Vishal-Shekhar).

Nem is rontottak az esélyein, már ami a kötelező jellegű megtekintését illeti, de valahogy nem tudnám elképzelni, hogy Valentin napon erre feltétlenül be kéne ülni a moziba, mert annyira olyan jó, vagy annak néz ki. Ha van már, akkor meg pláne.

Így aztán hátralépek kettőt és figyelem a véleményeket, mi sül ki belőle. Mert az is lehet, hogy aztán a végén kiderül nem volt igazam. Tudjátok mit, ne is legyen. Mert minden piszkálódás ellenére azért nem egy hétköznapi bw lávsztorira van kilátás, ami megsüvegelendő, és talán vannak is tartalékai, amiből profitálhat, meggazdagodhat, csak Siddhart ne lenne benn.    

A februári Filmfare címlaplánya lesz. És valahogy így fog majd kinézni. Lapoznám, természetesen.

Az egész úgy indult, hogy a YRF kinézte magának a felkapott, bw új romantikus hősideálját: Ayushmannt, és addig nem hagyták annyiban, amíg azt nem mondta, hogy ráérek fiúk, hol kell aláírni akkor. Alá is írta, a többi meg már történelem. Bewakoofiyaan lett a címe, Nupur Asthana rendezte, Habib Faisal meg a forgatókönyvért felelős miniszter volt. Március 15. előtt egy nappal be is mutatják, még Sonam Kaporral és Rishi Kapoorral az élen. Trailer meg elvileg hamarosan befut. Addig posztermorzsánk viszont már van. Ahol a gyűrű elő is került Rishi legnagyobb örömére.