Most komolyan, bw! Erre is egy évet kellett várni már? What the hell.

Ha igazam van, mert igazam van, akkor az Anurag Kashyap nevével fémjelzett Shahidot a tavalyi torontói filmfeszten mutatták be nagy hacacáré közepette, először és világpremierbe, ami azért szép dolog, könnyet is csal az ember szemébe. Viszont, viszont azóta (még bejárhatott néhány kisebb fesztet, miközben) nagyítóval is felesleges volt keresni az ottani hazai mozis kínálatokban, hiszen csak nem akart eljönni a nap, hogy bemutassák az aktív saját közönségnek is.

Egy év elteltével azonban csak összejött, csak sikerült, és október 18-án már mindenki, minden indiai láthatja a saját szemével a 2010-ben Mumbaiban meggyilkolt ügyvéd és emberjogi aktivista Shahid Azhmi történetét Hansal Mehta rendezésében és Raj Kumar Yadav főszereplésével.

Aki szépen csendben tör fel mint a talajvíz, mindenhol ott van és még jól is szerepel mellé. A Talaashban Aamir oldalán egyáltalán nem volt megilletődve, simán partiba volt vele. Míg ott volt idén a Kai Po Che, ahol szintén nem fürdött be. A Shahid pedig még mindezek előtt van, volt, és csak és csakis róla szól, ő van a főszerepben, engem pedig nem is érdekel más, és több.

Must-see. És lehet kövezni, de azért szeretem azt az oldalát is a bw életnek, amikor egy filmje még nyomokban sem tartalmaz nagyon desi elemeket, maszalá eszközöket, ilyen dalbetéteket, olyan overacting költeményhegyeket. Erről is jut eszembe, hogy pont pár napja futottam bele egy The Lunchbox kritikába, ahol a csomó pozítiv, erőSség mellett annyit tudtak negatíW megemlíteni, felhozni ellene, hogy biztosan nem nézik meg sokan, mert nem maszalá szerint készült.

A Shahid is pont ugyanebben a cipőbe jár, vagy majd kell járnia. Persze azt egy szóval se mondom, hogy a kutyát se fogja érdekelni, hiszen trú a sztori, viszont félnie se kell attól, hogy úgy teljesít majd, mint egy Chennai Express. De nem is ez a lényeg, hiszen a kettő ég és föld, meg lemerem fogadni, hogy ez sokkal jobb film lesz annál. Meglássátok.