calacitra

Pontosan nem emlékszem rá, de egy sorozatban hangzott el valahogy így, hogy ha a csajom lennél, biztosan féltekény lennék rád, még pénzt se adnék a kezedbe, mert azon is férfiak vannak. Na ez teljesen igaz is Richa Chaddara. Aki azért is kerülhetett újra képbe, meg a blog kontent-sódrásába, hiszen a minap megtekintett Fukrey című moziban olyan szépet alakított, hogy az ember le se tudta venni róla a szemét. A kisvárosi Mrs Don szerepében még ha nem is hozott össze egy újabb filmfare díjat magának, de azért továbbra is lázban tart minket. Van benne heroine potenciál, tehát nem ment annyira félre tavaly az a csomó jelölés GOW-ért, plusz a kritikusok díja se, mint azt már említettem. Nem utolsó sorban eyecandy rovatunk is egy állandó, vissza-visszatérő vendéggel bővülhet, hiszen szépségességben sem kell a szomszédba mennie. Várjuk is, hogy mikor és hogyan látjuk legközelebb bw vagy akármilyen indiai filmben. Én támogatom.     

DJ Shadow legújabb kreditjét küldöm mindenkinek, aki így érzi, de legfőképp ennek az úriembernek 'lesz majd jobb is bro' üzenettel.

Persze mások is nyugodtan belekóstolhatnak, korrekt kis zenemaszalázás, bár a parkett meg várhat rám.

A szerelmeses mesáp cédék ideje pedig lejárt. Yikes. Most már ez a menő fiúk-lányok.        

Szeretem azt, amikor a rendező egy műfajban, stílusban tud kiteljesedni, de még annál is jobban, amikor képes ezen túllépni, változni, mer változtatni, és mást mutat meg, mint eggyel korábban azt tette, vagy csak bármikor valaha azt addig tőle megszokhattuk. Nyilván ez utóbbi feszkósabb, mert mi van ha nem jön össze? És ha tényleg nem, akkor lehet majd a fejet a falba verni, hogy 'miért nem csináltam még egy romkomot, miért nem, az is jobb lett volna'. Nem könnyű döntés, de nekem valahol ez a mentalitás, szemléletmód, hozzállás egy rendező részéről inkább tetszik, mint a tűzijáték éppen. Hiszen abból az egyiket elcsípted, akkor az összeset láttad, nem lesz már abban semmi új n+1. Shoojit Sircar szerencsére ennek az ellentétje. Bár furán is vette volna ki magát, ha egy újabb Vicky Donort csinált volna, egy újabb tabutémákat feszengető filmre adta volna a szavát. De az mégis csak meglepetés, hogy ekkorát fordult vele a világ, pálfordult, meg mondta azt, hogy az volt, most meg legyen akkor egy ilyen másik. Remélem legközelebb is tartja magát ehhez a szokásához, és az se veszi el a kedvét majd -ettől, hogy a Madras Cafe nem fog kasszákat robbantani, vagy akkora díjsikereket elérni, mint az első rendezése tette. Persze az is lehet, hogy a Madras Cafe többre viszi annál. Meglássuk. Most egyelőre egy ígykészült erejéig emlékezünk meg róla.    

Tudjátok, hogy a mai bw színésznők a világ közepei, de ilyenkor azért sok babér terem nekik. Mert jön Madhuri, a 'régi motoros', a díva, és úgy letáncolja őket a színpadról, hogy az már gyönyörű és egyben szomorú nézni. Ha sok fiatal így twistelni, rázná.

Meg is értem azokat, akik azt írják alant, kommentben, hogy hát tök jó nézni Katrinat a fiatalok közül, mert tényleg táncolni táncol, viszont ezzel, ezzel, ezzel itt még ő se tudja felvenni a kesztyűt.

Madhuri arcáról meg annyira lejön, hogy na ki a királynő. De nem úgy, hogy nesztek, és egoista lenne, hanem magabiztos és tudja, hogy tud. Nem él vissza vele, nem celebkedi túl, hanem a vérében van, olyan ez neki, mint nekem ezt, és erről posztolni. Élvezet. És élmény az egyben. Vicces is nézni azokat az arcokat.

És lassan úgy van vége, hogy azt mondom, damn, ő is bármit el tudna adni. Táncbetéteket, jobban is akár néhányat, mint ahogyan a mostaniak teszik. Nem is tudom mi lenne, ha Madhuri se ennyi lenne, hanem most 20. Vagy várj, az is. Legalábbis az embernek ez az érzése, mialatt nézi.  

Még egyszer mondom magabiztos, de varázslatos is, a fellépés minden egyes másodpercében tökéletes és azt már azt mondja kfielé neked, mit is, hogy dance with me. Na így kell fellépni. Az IIFA megkoronázása.      

Címszavakban: SWAG!!! mielőtt lemegy a nap, amerikazászlós sálban jártam, sivatagi lakókocsikázos ejtőzés, meg egy Diljit Dosanjh és egy Badshah.

Ez utóbbi egyébként a szerzője is a dalnak, amiből hiányzik valami kakaó, bár lehet így akarta, szerette volna. De nem az igazi, az a főnyeremény, mint az ötös lottó. Pedig Honeytól a Brown Rang hasonló tészta, és mégis sikerült eladhatóbbra kitalálni. Ez valahogy dallamtapadás-szegényebb annál. Persze ez rossz ómen, és összehasonlítási alap, hiszen a Badshah és YOYO Pakisztán Majkáka meg Dopemanja. Fájt. 

Ami a lényeg azonban, hogy pápápátola #szveg. Egyvasárnapi, nyári, hetimuzsikának megteszi. Többre viszont már nem futja tőle eslő fülre.