calacitra

Tátárátátá... Azok filóztam, hogy ha most nagyon meleg lenne (ami volt, elmúlt) nem esne ennyire jól. Egen. De mivel nincs, így teszem-veszem-rakom a dolgaim, nyugodtan, para nélkül, mialatt szól ez, a Madras Cafe egyik dalpromója. Kiskanálnyi nyugtató. Zebunissa Bhangashnak pedig olyan szép hangja van, mint amennyire természetes Rashi(!!!nem az!!!) Khanna. Szép párt is alkotnak onscreen John Abrahammal. De azért azt tegyük is rögtön hozzá, hogy ezt a filmet se a zenéiért fogjuk szeretni előzetesen.  

A színésznő nem adja olcsón a bőrét. Még a férfiakkal is megküzd, ha kell.

Beszámoltunk róla már korábban, hogy sok év után tér vissza a mozivásznakra (az idén, jövőre?) Madhuri. Aki végül is a Gulab Gangra mondott igent. Az biztos, hogy sok felkérést kaphatott az Aaja Nachle óta, de csak most érezte úgy, hogy megtalálta őt egy szerep, egy történet, ami tetszik neki és érdemes is lenne belevágnia. Ez lenne a már említett Sampat Pal Devi karaktere, akit kimondva-kimondatlanul alakítana itt, Anubhav Sinha filmjében Madhuri.

Olyan ez nekem, mint Sridevi káming bekje tavaly az English Vinglishben. És mivel az nagyon jól sült el (tőle picit idegenebb szerepben, ahogy erre is igaz), lehet rá számítani, hogy Madhuri is jól veszi ezzel az akadályt. Gondolom nem akármire szignozta alá nevét, tudta, hogy mire vállalkozik. Az igazság az, hogy nagy csalódás lenne tőle, ha végül nem jön össze sehogy a Gulab Gang. Jelen pillanatban ezt el se tudom képzelni.   

Még ütős képek itt.     

Ez a film még mindig olyan jól néz ki, mint első blikkre. És most még dal is akad hozzá, egyenesen Shantanu Moitratól. Hogy kitől?

Na igen, ő róla is keveset beszélünk, pedig ugyanolyan zenei rendező, mint amilyen, VS, Pritam, vagy a SEL. Jó oké, nem annyira (köz)ismert, nincs egy évben 736148 filmzenei albuma. Igazából egy kezemen meg is tudom számolni, hogy pontosan mennyi is az annyi 365 napra lebontva. De nem is ez számít. Hanem a végeredmény.

És abból csurrant-cseppent egészen sikeres anyag is. Mert élete talán eddigi legnagyobb ilyen bw zenei sikere volt, lehetett a 3 Idiots soundtracke, amit ő készített, nem más. Márpedig az a score annyira rendben van, hogy minden idők legtöbb bevételét hozó bw filmje a bizonyíték rá. Ergó, a jó dalok teszik a filmet.  

De éljen az aktualitás. A Madras Cafe filmzenei összeséséért is ő felel most. Úgy látom, idén eddig az Inkaarhoz szerzett dalokat. Viszont abból csak arra emlékszem, hogy szépek voltak. Meg kevesek. Hiszen egy zene se került fel onnan évzenének az eső negyedév legjobbjai közé. Ójaj. Ám itt az esély javítani.

Az az egy biztos, hogy akármit csinál, nálam lehúzni nem fogja a Madras Cafet. A trailer eladta örökké. Ez itt, a Paponnal elénekelt Sun Le Re se váltja meg a bw zenei világot, de nem is kapcsolok át másra, hogy nem-nem akarom hallani. Mert rendben van, bár a szemem inkább kattog rajta.      

Az van, hogy a nagy melegre való tekintettel erre a hétre még több bw kontent óriáskanállal történő habzsolását írom fel receptre. És hidegen is ajánlom mindenkinek, hogy kövessen aztán, olvasson calacitrat, nézzen-hallgasson mindent, ami made in India, mert akkor a 40-es fokkreditek szállingózása majd meg se kottyan néki.

Kezdésként durvulunk is, lerakjuk gyors a hét alapjait.

Nem is akármivel. Nem is akárkvel. Nagy Bénk szövegel a miki mögött, miközben Srk imitátor Ritesh Deshmukh (biztos nem így kell írni) próbál vele lépést tartani inkább kevesebb sikerrel. El is lopja a showt az 'öreg', de hát ő már csak ilyen.

A filmről meg egyből az ugrik be, hogy Sujoy Ghosh készítette. Pont az, akinek a tavalyi év legjobb moziját Kahaanit köszönhetjük. És csak jelzem, hogy a két film között ég és föld a különbség. Annyira, hogy először el se akartam hinni, hogy mindkettőt ő csinálta. Pedig trú.

Na de tipli. Mert csomó más csodatartalom van és áll még előttünk, ami csak arra vár, hogy jól megizzaszon minket, jobban, mint hinnénk, jobban mint az időjárás. Start.  

Egy ilyen hetet nem lehet és szabad lezáratlanul hagyni. Stílusosan kell kiszállni mókuskerékből, és full elégedetten hátradőlni, hogy soha és máshol nem látott posztcunami szemerkélt bwból ide a blogra, nekem, nektek, nekünk, tőlük, és mindenkinek, ami tényleg menő és hát YOLO. Ehhez szól most tehát a nóta, a Main Agaya. Mégpedig Badshah közreműködésében. Aki beugorhat innen meg innen is. Bár azokban csak coénekes volt, itt meg a saját maga ura. Ez az ő dala. Itt ő tolja a szöveget, meg dumál, meg szószátyárkodik, rappel nem is rosszul. Elvileg jön valamikor albuma is. Idevele. Addig ez a beat legyen velünk. Még egy óra vissza. A következő nap? Azt se tudom mi, még egy vasárnap jön?