Yvette elment, Barbi megjött, de a Sweety örök.

Bw meg mehet a levesbe, mert itt van Allu Arjun és azok a Race Gurram dalbetétek teljes kiszerelésben, köztük az általunk igen csak nagy népszerűségnek (és akkor még finoman fogalmaztam) örvendő csókos Sweety, amit bárhol bármikor bárkivel és bárhogyan.

Amúgy jól olvasod, szótlan vagyok, mert lassan tetézni a tetézhetetlent nem tudom, vagy hogy hova fel magasztaljam, mert olyan magasság már nincs. A Sweety elért oda, meg oda, hogy a szuperlatívuszok is csak aprócska fokozásoknak tűnhetnek. Amihez még a dalbetét egy adag tömör gyönyör, a teljes elélvezéshez vezet mindazonáltal. Annyira rendben van, annyira imádnivaló, annyira indiai, annyira allu arjun, annyira shruti haasan, de annyira. Pont ennyire. 

A nyár meg már kopogtat a szomszédban, még nem késő megtanulni minden egyes sorát. Mert ez lesz a himnusza az ideinek. És ehhez nem kell dábtep, kézfeltevés, twerkelés, szelfi sincs benne, csak zene az egész. ZenÉL.