Még a végén kénytelen leszek megnézni a Student of the Yeart. Pedig kábé minden ellene szól, de ezek a dalbetétek nagyon olyanok, mintha rám szabták vagy direkt nekem készítenék, hogy tessék, ez a tied, tetszeni fog. És basszus tetszik is, amit látok.

Miközbe mondom, a zenével nagyon nem vagyok megelégedve. A Radha is lájti, pont hogy meghallgatom, ha nincs jobb féle. Egyszerűen semmi különös nincs benne. Erre meg itt a betéttel együtt majdnem hogy a székemmel együtt danszolok rá, sőt plébekelek alá meg fölé.

Azt hiszem akkor ennyit tesz, nyom rajta a desi faktor. A koreográfia, tánc, a színek, a környezet, minden bwkompatibilis és abszolút szembarát. Mi meg szeressük az ilyent.