Most aláfekszem egy picit az aktualitásnak.

Pár napja mutatták be a Soundtrack című bollywoodi filmet Indiában, ami nem más, mint az It's all gone pete tong remakje. Azmi? Talán ismerős lehet, igaz sztori egy életet merőkanállal faló djvel az élen, aki süket lesz, de nem adja fel és csinálja tovább azt, amihez ért, mégy ígyis-úgyis. Bennem ez mély nyomokat nem igen hagyott, alig-alig emlékszem rá, belőle, valamire, de bw szerencsére úgy fest igen, vagy csak jobban, mert ők most elővették, látnak benne potenciált. És nem annyira ismert színészekkel, komoly indiaiasítással vászonra is tűzték már.

Körüllőve: családi filmnek nem családi, masala meg pláne nem, de a fiatalokat még elkaphatja az OST. Bár ebben az évben a Shaitan mellett alig ha fog labdába rúgni akárki is ilyen szegmensre bepróbálkozva, de bw mindig képes arra, hogy ebből raklapnyi zenével, ilyennel az élen jó filmet tegyen le, valami mást, mint az eredeti, valami jobbat is akár, és most nem viccelek. Aki nem hiszi, annak trailer csekin. Ez alapján mondom, mindenképpen kortárs, modern vonalon mozog majd, nem oldszkúl formula, semmi esetre sem lesz az, lásd újfiatalok miatt, akikből dolgoznak, meg akikre, ugye. 

Maga a zene, az Ek manzil személyes kedvenc, a többi előtt jár, erről a visszahallgatások tanúskodnak. Valahogy belopta magát a fejembe és nem tud kijönni onnan, már elég régóta. A válasz azt hiszem a hangulat(á)ban keresendő. A szöveg nem bonyolult, sőt, a hindit nem beszélők, angolul itt érthetik meg, hogy miért mondom. Ebben pont annyira egyszerű, mint amennyire hangszerelése változatos, sokszínű, már-már izgalmas. Klasszikus és modern, egy az egyben. Jó kezdés, a ffi hang is rendben van, a zene legjobb része pedig 0:00 és 4:11 között van. Ott, igen ott. U.i.: és így promoznak rá.