calacitra

Amit mindenki tud, hogy Amit tud. A Trivedi. A zenei rendező, aki ha nagyon felspannolja magát, olyanra képes, mint más kolléga egy következő, másik életében se. Persze nem makulátlan elme, hibázik ő is, nem mindig szerethető, sokszor túljátszott, vagy túlegyszerű. Meg modoros már, ahogy ismétli önmagát, de néha viszont pont ettől lesz jó. Nehéz kiismerni, a zenéjét viszont annál egyszerűbb megismerni. És őt magát, a zenéken keresztül, vagy fordítva. Mi pedig külön örülhetünk, hogy legújabb, idei első soundtrack próbálkozása, ami a Queen dalokat illeti, és alant egy csokorba összeszedve közelebbről is befűzhető, egy az egyben, egytől egyig tőzsdeügynökök Jordan Belfortja. Anélkül adják el a filmet és veszem meg, hogy még nem is láttam belőle egy képkockát se. Mi ez, ha nem művészet? Kötelező hallgatnivalók. Ez csúszni fog. 

Annyira, hogy a Dhoom 3 elbújhat mögé szégyenszemre. Nyilván mások az elvárások, a zenei rendezők, de hát a végeredmény ami számít, és abban bizony a Yaariyan messze felülmúlja az említett korongot.

De arról majd később. Hiszen most a Yaariyan soundtracke a fülpornó, ami már első fülre is megnyert magának. És úgy, hogy nincs tele chartbuster, világszaggató meg bw filmzenegyilkos évzenékkel, viszont mégis sokkal több van benne, mint amennyi zenei rendező dolgozott rajta. És nehezebb is találni egyet, a legjobbat közülük, mint a hazai futball válogatottnak egy szövetségi kapitányt.

Egyelőre gyengepontot nem is érzek rajta, mindegyik trekk életképes, és fülbarát. Van pizsi himnusz, bulis, pániszánis (YOYO bulizik pampam), tum hi ho 2.0., és még Pritam is közreműködik elég jó daldarabokkal, KK-vel, és Vishal Dadlanival egyetemben. Ja meg Arijit Singh is istenkirálycsászár, megint.

Szóval ha nem jött volna le, akkor elég sokszínű ez a soundtrack. Legutóbb az Aashiqui 2 volt ilyen, amit lehordtam nagyon, elsőre, de aztán megszerettem, a film miatt. Meg amúgy is rendben voltak többé-kevésbé, tehát mégis van második esély bw zenéknek is. Van persze.

Szumma menjetek neki. Megéri, megérdemli. Ennél jobb évkezdést, soundtrack szinten meg soha többet sokkal többet. 

Annál rosszabb kevés dolog van bwban, mint amikor az előzetesen kiadott filmzenék elméletben sehogy sem akarnak passzolni magához a filmhez. És hiába erőltetjük rá, keressük a linket közöttük, hogy ki lehet rakni ezt a két darabos puzzlet, mert az egyiknek a másik a párja, mégse illenek össze, teszem hozzá egyelőre.

Látatlanban persze nehéz vallani, viszont az az egy biztos, hogy sokan nem így képzelték el a Krrish 3 soundtracket. És én se. De annyira nem, hogy először el se hittem, hogy ezt a Salim-Sulaiman csinálta. Kiderült: nem is, csak közreműködtek, a háttérből, a háttérben segítettek. Viszont ettől még ez nagy katyvasz maradt. Aminek se eleje se vége. Rajesh Roshan ezt elszúrta. Nagyon benézte, pedig voltak ám óriási ígérgetések, hogy majd ilyen meg olyan lesz, de a padlás leszakadt, azokból meg semmi nem maradt.

Két dalra lehet még csak-csak bólintani (Raghupati, God Allah), nem elismerően, de valahogyan, hogy tetszetős darabok, viszont a többiről én per pillanat nem tudom eldönteni, hogy akarom-e hallani újra őket, bármikor is. Ehhez most számításaim szerint csodának kellene történnie. Amiből azért bw már sokat megélt, úgy, hogy a hallgathatatlant eladták képkockákkal, betétekkel, így már sokkal fogyaszhatóbb lett, és a fülünket sem zavarta tovább, mert a szemeink előtt történt minden. Szóval esély van, a labda ott pattog, azon a térfélen, de kezdésnek ez gáyszos-gyalázatos meg minden.     

Remélem tényleg annak lesz igaza, aki azt írja, hogy kit is érdekel ebben a zene, mert a film majd úgyis teszi a dolgát, és ledönt a lábainkról. Legyen úgy. Ezeket meg meg ne halljam többet, mert a legborzasztóbb az egészben, hogy egy ekkora volumenű, kultikus film folytatás kapott ilyen méltatlan dalválogatást maga mellé, amire kár is több szót pazarolni.   

Azért a trailerek, képanyagok, daldarabok között jó olyat is látni, amit nem szoktunk nagyon, vagy amihez nem vagyunk hozzászokva bw berkeken belül. Ilyen és ide tartozik a Zanjeer eme próbálkozása, ami szerint belehallgathatunk pár másodperc erejéig a filmzenéibe. Persze ettől feltétlenül nem kell, tudunk zeneszerelembe esni első hallásra, de azért kóstolásnak megteszi, hogy mire is számíthatunk. Persze ilyenkor már változtani nem lehet a megváltozhatatlant.

Márpedig, ezek szerint, amit itt hallottunk, jó lenne sok esetben, hiszen annyira nem estek jól, hogy azonnal magamnak akarnám az egész dalt, a soundtracket, vágnám a centit, számolnám vissza a napokat, mikor is jelenik meg, kell, mert fülpornó.

Remélem, hogy csak a mézesmadzaggal babrálnak ki velem, és jobb lesz fullosan, sokkal jobb.

Ram Charan miatt nekem el ne szúrják, talán a dalbetétek is sokat dobnak majd rajta. Optimista vagyok akkor is, még így is. 

Csak hogy hasznosan töltsük ki a mai napból vissza és hátramadt közel fél órát hallgassuk meg okosan-ügyesen a Chennai Express dalokat teljes egészben meg kiszerelésben. Egyedül a Kiran Kamath féle mashup nincs itt meg, de a többi igen, úgy ahogy a korongon csücsül hivatalosan. Hogy vélemény? Még egyelőre nekem is új, de azért az első fülre is leesik, hogy disz iz ö bigining of ö bjutiful frendsip. A Vishal-Shekhar próbált valami olyat, amit Rohit Shetty nem szokott. Eltérni kicsit a szokástól, fűszerezni máshogy. Bár, hogy kontra is legyen, Pritam ennél karcosabbat is összehozott már az idén.