calacitra

Akinek nem gyere be, és nagy ívben elkerüli inkább az Awari féle item kezdeményezéseket, annak így legyen ötöse a lottón, hiszen most itt van egy olyan a Lovely Jind Wali személyében, ami aztán le sem tagadhatja mivoltát, apját, anyját, és hogy miért készült, készülhetett el egyáltalán.

A bökkenő az, és a szépséghibája csak annyi, hogy ez egy vérbeli b kategóriás item song, azaz a másodligában játszik, nem pedig az elsőben.

Sana Saeed is bármennyire szép, twisteli szét magát, még pályakezdő. Látszik is mennyire új hús ebben a világban, valahogy nem illik hozzá. Pedig meg tesz mindent, nem érheti rossz szó ezért.

Ahogy a dal is annyira konvecionális tételezés, amit direkt így kértek a zenét szerzőktől, hogy ennek annak kell lenni, nem másnak. És persze ez így van rendben, de megint csak nem robbantják fel a házat vele. Az erő hiánycikk. A fül otthon marad, a szövegnek sincs sok értelem, de mégis ez legyen a legkevesebb, ki figyel arra ilyenkor na?!

Mégis. Minden hibája ellenére, akár hiszitek, akár nem, még vállalható is személyre szabottan. Nem ugráluk örömömben, ha látom vagy hallom, viszont eléggé elfogadtam olyannak amilyen. És talán még úgy is lehet gondolni rá, mint kihagyott ziccerre, ami egy jobb koeroval, helyszínnel, item lédivel, zenével többre is lenne hivatott.

Bár mondom, így sem kell szemlesütve közlekednie, mert más sztárorientált, összemarketingelt testvérek a műfajban még ennyire sem képesek, mint a Fugly Lovely Jind Walija. Erős közepes. 

Talán Prachi Desai? Talán a Soch? Talán az Ek Villain? Talán mi? 

Na de komolyan, ki húzott nagyot, és ki nyert ezzel a különc item numberrel: az Awarival?

A válasz: mindenki.

A színésznő első tételezése mondjuk ki nagyon jól sült el. A remény szalmaszálába kapaszkodva mintha teljesen más világba csöppentem volna a nézése közben. Nem mondom, hogy nem akart nagyon bizonyítani, oltárit domborítani és megmutatni PD (hah overacting), hogy helye van a parketten, és bwban egyaránt, de ez most egyáltalán nem zavart. Mert jól tette a kereket (a koreo se egyszerű), gyönyörű itt, is, mint mindig, és a táncra se lehet fintorogni, ne is akarjunk. Amúgy én sokakkal ellentétben bírom Desait, és tök örülük neki, hogy ez most telibe talált. Neki. Nekem. 

Apropó más világ. Nem csak neki köszönhető ez az érzés. A pakisztáni banda legalább annyira, ha nem jobban, kiveszi a részét belőle. És ha a Saturday Saturdayt leszóltam, ekéztem amiatt, mert mert újrázni, akkor az Awarival is ezt kéne tennem. De nem tudom, hiszen ez másik liga. Felső osztály, az elit, a krémhez tartozik, ahova az SS nem kapott meghívót. Jobb is ha tanulnak, így kell ezt csinálni, feldolgozni, sőt átdolgozni, mert az Awari se így szólt mindig, pontosan így. A Soch a banda neve. Jegyezzük meg, a margóra, kis betűvel véssük fel, hogy lesz ez jobb is. 

A dal egyébként egyáltalán de nem item song. Amolyan anti item song (a készítők nem is annak tartják, mondják). Nem megy szembe az intézménnyel, vannak közös pontok, de azért túlzásba se viszi. És ezért most nem jár harag. Kellett ez, talán pont ez hiányzott, hogy felrázzák az állóvizet, amibe magát jutotta az item number különiskola. Találó hangulat, soft, rock, csettintések, szép hangok, ritná-ritná, mikor is hallottunk ilyet utoljára bwban? No ugye. De nyilván nem ezért lelkesedünk érte, hanem önmagáért teljes valójában. 

Az Ek Villain meg? Csak még jobban összezavartak minket, hogy most mi is lesz. Lehet direkt így akarták. Én azonban, és innen könnyű okosodni, kihagytam volna a filmjeleneteket egészben, és csak a tételre fókuszáltam volna. Áh de hagyjuk is, bravó, tapstaps, kötelező képkocka látnivaló. Nehéz leállni vele. 

Maga az item song intézmény azért nem lesz kihaló műfaj mégse. Hiába van most lejtmenetben, és nyaldossa a sárga földet sokszor a bűnrossz tételeivel, csak nem hagyja magát. És talán jól is teszi (vagy nem). Az meg főként a javára válhat és mellette szólhat, hogy legalább próbálják ezt az intézményt más színben feltűntetni, ha már a múlthoz képest a modern bw filmkészítésben nem állja meg a helyét. Gondolok itt a minőségre, és nem a mennyiségre vagy a szerepére, hiszen az megkérdőjelezhetetlen.

Szóval nem fél változni, azt változtatni. Ha másképp nem megy végleg, akkor az item lédiket cseréli, hoz bele új arcokat, más koreográfusokat vesz elő bw, akiknek még korábban nem volt ilyen tapasztalata, ahogy a színésznőkre is igaz. Na nem azokra, akiket iksz kilométerről, valahonnan külföldről bogarásznak ide, mert annak semmi értelme, jóllehet reklámnak igen csak vonzó lehet a nézők szemében, nem vitatjuk el. Ám az ilyen esetekből, már amihez sajnos volt szerencsénk azt mutatják, hogy nagyobb a füstje mint a lángja. Elenyésző sikerről beszélhetünk csak inkább.

Ergó made in home. Maradjunk családban, otthon. Hiszen jelöltekből nincs hiány bwban se. Akik szeretnének, megálmodták, és a sokadik Priyanka itemezés helyett nekik is adjuk a stafétabotot, mert egy esélyt mindenki megérdemel. A tavalyi Jacqueline Fernandez féle Jaddo Ki Jhappi kiváló példá erre, aki aztán mindenkin túl is tett annak rendje szerint. És csak reménykedünk, hogy idén ez Prachi Desai lesz. Aki az Ek Villainban lesz látható ilyenfajta szerepkörben, először színészi pályafutása során. Mohit Suri rágondolt, ő meg hát nem habozott.

Azt is tudjuk már, hogy az item song címe Awari lesz. És nem kimondottan az a konvencionális n+1 lesz a libasorban, hanem egy pakisztáni rock zenekar, a (z Adnan Dhuul és Rabbi Ahmed alkotta) Soch adja majd a talpalávalót hozzá. A vokált Momina Mustehsannak köszönhetjük, és Mumbaiban veszik (vették?) fel tokkal-vonóval, amit rövid dőn belül (lásd két hét) bárki szemügyre vehet, ha akar. Buddha Bar-style és hasonlók. fingers crossed. Mert a remény az utolsó szalmaszál. 

Item-boy készültség vigyázz, kész, rajt. Avagy egy férfi színészekkel készített item number bwban, Fuglyban, meg attól. No, ilyet is régen láttunk már. Hiánypotló is, persze csak addig, amíg meg nem nézed. Hiszen ezt is inkább a nevek adják el, semmint a zene vagy éppen a koreo és környezet kft.

Mert tessék megkapaszkodni erősen, az ételt lenyelni, az ajtót-ablakot becsukni, hiszen nem egy, hanem mindjárt kettő bw szupersztár adja le az éveket, kerüli ki a villanykörtéket, ragad fegyvert a szórakoztatás meg a mi kedvünkért. Nevezetesen Salman Khan és Akshay Kumar.

Hell no! Pedig ez fuck yeah! Vagyis lehetne igazán nagy durranás, de aztán nem lesz belőle. Salman is bedurcizott közbe a hírek szerint, hogy Akki ott ugrált mellette végig. Azért ő ehhet nincs hozzászokva, nem hiába az O Teri-ben még elviselte a fiatal srácokat, de Akki már más tészta. És ha már itt tartunk ég és föld a kettő között a különbség. De leírom képletbe érthetően:

O Teri item number > Fugl item number

Értjük? Nyilván. A Dal meg YO-YO-s. Onnan. Már-már megszoktuk. Megszokhattuk. Ez az ő éve. Miközbe ennek ilyen Lungi Dance mellékíze van, nem is finom annyira, bár azért tapad, próbálkozik. Csak sajnos a megvalósításba, már ami az item numberbe becsúszott kis gikszereket illeti (magyarul, hogy nem jó) elvesz elég sokat az értékéből. Nem is lesz nézős tovább, legfeljebb a filmzenét tartom meg magamnak és a gyerekeknek az utókorra. 

Iulia Vantur maga se tudja mit keres itt. Mi sem tudjuk. De segítünk kideríteni, hogy jobban képben legyünk, tisztázzuk a helyzetet, és lássunk világosan, napfényesebben ebben a ködúr által uralt ünnepi napokban. Addig is Áu áu. Vagy valami ilyesmi. 

A román tévés és színésznő bwba szóló csak oda tartó egyirányú jegyét (mert a visszaútat már az item song fedezte) nem másnak köszönheti, köszönhetjük, mint Salman Khannak. Akivel annyira jobban vannak, hogy azt el sem lehet mondani. Hol együtt, hol külön. De ha másra nem is jó az ilyen fajta kapcsolat, legalább egy item girl szereplésre futotta, már ha ez volt valaha is a top álmai között Vanturnak. Ha igen, akkor éljen neki.

Mert másban aligha lesz öröme. És most nem azzal van a gond, hogy Salman nője. Vagy hogy fehér. Vagy hogy Salman nője és fehér. Bár ez utóbbi elég sok indiainak nem tetszik. Jóllehet hozzászokhattak volna igazán, mert már minden évre akad egy #ffffff item girl feltűnés. Hanem az az egészben bibi, hogy ez nem lett jó. Tőle. Leginkább tőle. Mert az a faramuci képlet állt elő, hogy a dal még csak-csak elmegy szódával, tapad és ilyesmi.

Szóval a hajó rajta úszott el. És még igazán szexinek se mondanám a csomagolást. Mármint ami a dalbetétet illeti. Vanturról mindenki döntse el maga, amit. Abba nem folyunk bele. A koreo se adja. Bakwas. Kár volt érte. Meg érte. Ha értitek.