calacitra

Emraan Hashmi a Jannat 2 és a Shanghai (sikerei) után még ebben az évben csinál egy mozit, amit már be is mutatnának a tervek szerint október utolsó napjaiban. Partnere Neha Dhupia lenne, a rendező Shamin Desai, a cím pedig a Rush. A creative producer nyilatkozott is a projektről pár nappal ezelőtt. Elmondta, hogy Emraan egy (oknyomozó) újságíró lesz, aki beleássa magát valami  olyanba, amibe aztán nem kéne, kellett volna. Aztán meg már jön tagline: If you stop... és ki lehet találni a sztori többi részét. Első blikkre nekem ilyen klasszikus, déli felfogású mozinak tűnik. Persze lehet ez majd más és egészen más. Ami egyébként nem ártana ennek a poszternek se. Hogy más legyen. Mert így vállalhatatlan, ránézni is szörnyű. Ajh. 

Bhakti hai shakti hai, Mukti hai mootthi hai Morcha... A Shanghai marketingesek nem bíztak semmit a véletlenre, hiszen az összes létező filmzenét kipakolták ilyen-olyen képsorokkal megtoldva (vannak új szkénák, de olyanok is, amiket már láttunk másutt) még a bemutató előtt. Pont pár órával ezelőtt posztoltam is belőlük kettőt, most meg itt van ez is tessék, fákje. Persze ezeket a jó zenéket nem is kell rejtegetni, ahogy a Morchat sem. Ami az első szerelem volt a soundtracken. Valahogy a gyengéim ezek a himnuszok. Nagyon energikusak, erősek, indiaiak, miközben azért komoly témákat feszegetnek. Legutóbb a Sadda Haq volt ilyen. A Morchanak a célja a szabad, új India, ahol a korrupció nem játékszer többé.  

Hogy jól induljon a nap. Mert a Vishal-Shekhar Shanghaihoz készített filmzenéinél nincs is per pillanat tökéletesebb ébresztő bwban. Nézzük csak mik is ezek pontosan. Az item numberról írtuk, hogy elment, a Morcharól bár nem, de az meg igazi himnuszanyag, csak szeretni és ordibálni lehet világgá, a világba bele. No problem. Aztán ott a Khudaya, agyon dicsértem már, a most következő Duaa pedig ahhoz hasonló szép, gyönyörű darab. Míg a BMKJ már a promójával megvett, szóval a full hosszúságú csak hab a tortán nekem. Verdikt. Ezek láttán nem csoda ha azt mondom, hogy már csak a zenék miatt is nézném a filmet, de szerencsére maga a film is legalább annyira érdekes, hogy külön lapon említhetem őket, és nem kell erre hivatkozni a megnézés ürügyén (há' mert a zenék oszt semmi).

Így kell ezt. Na végre. Azt hittem már nincs meg az a fény az alagút végén, annyi gyenge bw ost, és filmzene (Rowdy Rathore, FKS, TMK, stb) meghallgatása után. De akkor, akkor jött a Vishal-Shekhar féle Shanghai, ami bár nem hűdeatom a többire nézve, de azokhoz képest minőségi, szórakoztató, kellemes, és egyáltalán végighallgatható számokkal, slágerekkel van tele. Az egyik ilyen közülük a Khudaya (Raabta filing). Alig három perc, de olyan, amit bármikor bárhol, és ez mindent el is mond róla. Meg az is gondolom, hogy simán az év egyik legjobbja. Mitöbb, majdnem el is sírtam magam már, amikor ezekkel a képsorokkal először megláttam. A számon volt a tökéletes szó, de mégse az, mert a hangvágás legyünk őszinték: itt valami förtelem.     

Ahogy készült, ahogy anno szólt, és most itt van, amilyen lett is végül Pritam szerzeménye KK előadásában. Imádom. Nem ragozom túl és tovább. Már csak azért sem, mert van itt egy érdekes, sokkal érdekesebb hír a Jannatról, annak folytatásáról. Ami szerint Mukesh Bhatt - és csapata - ellopta a mumbai író Kapil Chopra történetét. Legalább is ez utóbbi ezt állítja, a másik fél persze tagad. Az igazság majd kiderül, egyedül azt nehéz megérteni még mindig, hogy ezekre miért a bemutatást megelőző egy-két napokban derül fény. Nem igaz, nehezen hiszem el, hogy egy több mint egy hónapja agyonreklámozott filmnek a promóiba most futott csak bele valaki, tök véletlenül. Na mindegy, a filmet úgyis bemutatják, szóval ooooo.