calacitra

A most következő (a)hogyan készültben az egyik Shanghai dalbetétről mesélnek nekünk picit a készítők. Kiderül az, hogy mi köze ennek a dalnak a politikához, láthatjuk, ahogy Emraan danszolni tanul, és hogy a hangsúly most, itt ebben az esetben mennyire nem a koreográfián van-volt-lesz. Kitkat. rá tényleg. Szólnak a dobok, freedom az üzenet, miközben a dal észrevétlenül a fejedbe száll. Így kell ezt. 

A ráncfelvarráson átesett Zara Sanak, a mai és új nevén Jannatein Kahaan dalbetétjének elkészítéséről akad pár percnyi most itt a lejátszóban. Nem regélek sokat hozzá, csak azt, hogy mostanság ez az egyik olyan tétel, amit jajdeszeretnék már látni egészben, a filmet nézve. Oooooolyan jó lenne.  

Ezek láttán kezdhet is félni Chameli, Anarkali, Laila, Munni, Sheila meg a többiek, mert itt van Emraan (a desi kovi szerepkörében) az új item boy, aki mindegyiküket ledanszolja a parkettró'. Ez persze vicc*, az azonban nem, hogy a Vishal-Shekhar első hallásra iz go bek. Végre már, nagyon ideje volt.  *Egyébként tényleg vicces nézni, ahogy táncol, tuti direkt csinálja, vagy mégsem? 

A Jannat 2 egyik (ha nem a) legjobb filmzenéje a következő, bizonyos Mohit Chauhannal az élen. Mikor először jött velem szembe olyan volt, mint ha a Haal E Dilt hallanám picit. Nem az, nem is hasonlít rá, de az egész hangulat, a dal felépítése arra emlékeztetett. Pontosan arra, ami [HED] ugye 2011 magasan legjobb filmzenéje volt, listáztunk is róla.

Amúgy meg minél többet hallgatom Pritamot, annál inkább érzem azt, hogy ő elsősorban - még mindig - az ilyen líráival, balladáival tud igazán nagyot alkotni. Ezekben van otthon a zenemágus, copy ide vagy oda. Persze az idei Pungi dal rámcáfol, de hát a sok szerelmes melódia mellett az neki is gondolom jól jött meg a rajongóknak.

Visszatérve erre. Tessék csak nézni, még akkor is, ha látottakban az eddigi dalbetét promókat nem éri fel. A Tu Hi Mera ebben pl. verhetetlen.  

Nézem és hát néha tökre irigylem Emraan Hashmit. Amilyen nők körül veszik, de állandóan. Mert ha csak a Jannat szériát veszem elő, az eddigi két részt, az is bőven elég. Lássuk csak: az elsőben a modell Sonal Chauhan volt mellette; most meg a folytatáshoz egy misz indiát kapott: Esha Guptat. Igazi csajmágnes tehát a színész. De persze az ok, a miértre a válasz is egyszerű, hiszen az egész hátterében az áll, hogy alig-alig van, volt olyan filmje, amiben nem romantic herot játszik éppen, amihez meg ugye pont múzsa (NŐ) kell, kell neki. Anélkül tényleg nem megy. Szóval irigylem tovább és előre.

De azért a Tujhe Sochta Hoont nem csak nézni érdemes és kell, hanem hallgatni is jó. Pritam idei legjobb ost-jen található meg ez a dalocska, már csak ezért is. Ami bár messze van a korong legkirályabb trekk-kreditjétől, de mindenképpen az elithez tartozik. És basszus amennyit picsogok már róla, a soundtrackről, erre még mindig adós vagyok vele, a posztolásával meg a kiértékelésével. Ez azért eléggé feltűnő, hogy a fene.  

Visszatérve erre. Maradjunk annyiban, hogy megéri kattolni a következő promora, mert sem szem, sem fül nem marad majd szárazon, komolyan hajtást neki.