calacitra

Nem csak manapság, hanem úgy általában véve is kevés az olyan bwzene, mint amilyen ez itt. Talán utoljára pont AR Rahmantól hallottunk még ilyet a Yuvaban, de az is elég régen volt már persze. 2004-ben. Gondolkodom is erősen, az azóta eltelt időben nem sok minden történt, már ami ennyire merész lett volna, akár hangszerelésében mind a témájában. Aztán az is lehet, hogy simán csak elfeledteti velem őket a Sadda Haq. Tudod, a zaja elnémítja őket, mintha nem is lennének a világon. Mert van annyira jó, elárultam magam közbe.

A sikerének forrása több mindenben keresendő szerintem. Ugye a tökösségét már felhoztam fentebb a merészséggel, hogy jajde régen volt már rockrock fiúklányok. De ott van AR Rahman a god of music, a maestro is, aki tud ilyet, sokkal jobbat, mint a Slumdog Millionaire volt, amiért oszkárbácsi meggyűt szépen. Aztán az üzenete se titkos, amiről beszél, s amit a fiatalok éreznek magukénak elsősorban. De a legnagyobb erénye az véleményem szerint, hogy nem hindiklisé. Nem olyan, mint a többi száz megjelenő bw muzsika a palettán. Van egy egyedi hangulata is, erről mindjárt. A tűz meg ott van benne, nem kitalált, beleerőszakolt éppen. Átjön na, az, aminek át kell.     

Azt hiszem tipikusan egy (rock)himnuszt csináltak vele, amit a düh és szenvedély hajt végig. Egyszerre őrült és megavad. Furcsa mégis fülbemászó. Az egész egy nagy rohanás, adrenalinbomba, vagy legalábbis ahhoz hasonlítható, ami végigsöpör rajtad, ha belefülelsz. Egyébként van még benne valami érzékenység a fájdalomra, ami frusztrációt okoz, és ha te is hallod ordítani tudnál bele a világba. Nem hiába lett a modern generáció egyik kedvenc nótája most.  

Még érdekes, hogy a számot egy paraszti mozgalom ihlette, amely tényleg megtörtént néhány évvel ezelőtt. Ide jönnek a plusz érzelmek. Aki énekli az pedig Mohit Chauhan, akinek a lázadó hangja telitalálat. Ennyi. Hallgathatod edzés közben, készülhetsz fel rá vizsgára, vagy szimplán tiltakozhatsz vele valami ellen, a Sadda Haq mindig jól jön. "us gali ka main na jismein hayaa na jismein sharam"

Az egyik olyan Ladies vs Ricky Bahl számhoz érkezett most teljes - még egyszer mondom teljes - zenés és táncos video, amit még a kiértékelésnél is értékelhetőnek tartottam a filmzenei albumról. Ebben azóta sincs változás, még mindig ez a második kedvencem az Aadat se Majboor után, de nem topfavorit, az év legleglegje. Amit az is mutat, hogy nem olyan sokszor nyúltam vissza miatta, a replay után, mint a másikért vagy a többi ideiért éppen. Azt hiszem picit elveszik a felhozatalban, nem oly kiemelkedő. De, de talán ezzel a koreográfiával sikerül majd jobban megszerettetnie magát velem. Szó mi szó látványra nincs is panasz, vizuálorgia Anushka Sharmaval az élen. Nagyon poros. Szép.

Szellemek és bw, együtt. Na ez a Ghost. Talán dereng is még valami abból, hogy a trailer a nehéz oldalát mutatta meg a filmnek. Ugye hozott lebegést, kórházat, vért és minden ilyesmit, ami kell. De ez a vid már teljesen visszahúz, és minden kétséget kizáróan pumpálja belénk a tényt, zene is lesz benne, mert anélkül nem megy a szekér. Egyelőre a műfajt a muzsikával problémás összeplusszozni, különösen úgy, hogy külföldi országok, nézők is érdeklődnek a film iránt, akik nem ezt, ezért várják, várnák elsődlegesen. Azonban who cares mert lehet ettől lesz pont jó, pont különleges, meg ez a zene is nagyon adja, komolyan eltalálták, szép volt. Salame Salame....héééé

but he won’t forget where he buried him. - mondja és mondja

Ez már sokkal többet mond és mutat, mint az első volt. Az EDT története, háttere a linken túl és onnan tovább már ismerős is lehet, így nem igen ragoznám túl. Viszont a Hosana (valahol Hosannanak írják, lehet az a jó) az hindiül is nagyon nagy dallamtapadás! Tényleg az a helyzet, hogy akárhány nyelvre fordítják le, nyelven éneklik el, tökmindegy, jól szól és kész kategória.