calacitra

Közeleg a karácsony. Meg vele együtt a Don 2. A mai nap ez utóbbiról szólt főként. Most ő nyert. Azzal, hogy beárnyékolta az égő gyertyák fényét ezzel az új friss, meleg és nagyon vörös videoval. Az megint más kérdés, hogy nekem még mindig nem tetszik a zenéje, pedig ez az egyik legjobb, ha nem a legjobb a korongról. Emlékszünk talán, láttuk már, hogy hogyan készült, szóval most meg itt van teljes hosszában ez a Zara Dil Ko... ahol a király visszatér *ásít*. Vagy inkább a szexi Lara Dutta, mert ő inkább nyomos érvem a megnézésére. Tessék. 

Az olasz bw melóhoz, a Playershez érkezett egy video song, szerelmi háromszöggel a közepén. A kérdés adva van. Te kit választanál AB helyett: Sonam Kapoort vagy Bipasha Basut? Hol az egyiket, hol a másikat mi. Na persze.

Ami a zenét illeti, not bad. Olyan oldszkul bw diszkos sláger, csöppet modern dábtepes témával maszalázva, ami nem annyira my world, de attól még hiszem, elképzelem, ahogy erre megy a tánc a parketton. Ott a helye. Amúgy van is már soundtrack a filmhez, de az kevésbé jó, mint hittem, számítottam rá.

Ebből tényleg csak a popcorn meg a cola hiányzik, ami a kezembe csücsülne, miközben nézném. A jelenet Bw legdrágább filmjéből, az ebben az évben bemutatott, általam csak India avatarjaként számon tartott Ra Oneból való. Ami ha minden igaz, még tartalmaz egy-két ilyen hasonló szintű csomo más csodát is. Akinek ez a vid meghozta az étvágyát, annak a trailer árulkodik még többről is. Egyébként szerintem van annyira jó, élvezetes, ötletes, mint más hasonló "ilyen megállítom a vonatot, és megmentek mindenkit rajta" próbálkozás. A csúcspont benne pedig egyértelműen 2:06-nál van, amikor is megfordul a levegőben g.one, a szuperhősünk, állati.

Imran Khan vblog újratöltve. Talán még emlékszünk is milyen volt az előző, már hogyan felejthetnénk el, most meg itt van a harmadik része lentebb, amin azt láthatjuk, ahogy a színész a kamerájával, azon keresztül mutatja meg, hogy mennyire izgalmas is lesz már az Ek Main Aur Ekk Tu várva várt első trailere. Meg mennyire humoros, meg mennyire drámai, meg mennyire érzelmes, meg mennyire mi minden még. Erről egy bizonyos Kareena Kapoor reakciói árulkodnak el neki, a számunkra, akit éppen a trailer nézése közben vesz fel s aki elmondani nem tudja milyen jó lesz ez, csak megmutatni. Na de most komolyan, ezek után tényleg van olyan, aki nem várja. Még öt nap!

Avagy hogyan készült a hogyan készült és mit csinálnak ők, amikor csinálják. Bepillantás oda, ahol minden elkezdődik és befejeződik. Snitt. Engem mindig is érdekelt ez a része a filmeknek. Nem azért mert értek hozzá, vagy akár csak szeretnék, hanem mert egyszerűen jó látni miből lesz a kész anyag. Meg azt is, hogy hogyan jön létre pl. egy ilyen zenés-táncosbetét, egy bwprodukcióban, ami legtöbbször tényleg lenyűgöz és a retinámba ég.

Bw ezen jelenetei azt hiszem sok mindenhez vagy máshoz nem igen hasonlíthatóak. Talán, első blikkre még úgy tűnnek, tűnhetnek, mint ha csak klipeket néznénk valamelyik zenecsatornán. Ez egy eléggé általános és elfogadott vélemény, valahol kritika is, ami sokszor köszön vissza, találom magam vele szembe. De úgy gondolom, aki nem áll le egynél, és még párat megnéz belőlük, ezekből az rövid alatt szembeszökő különbségeket tud észrevenni azokhoz képest, azokkal szemben. S itt és most nem csak a nyelvezetre, a gyártó nemzetre, a zenére gondolok, ami annyira másabb, hanem a készítésére, a forgatására főként. Magyarán az összecirkuveniálására.

Ami közismert tény, hogy bw szeret gyors vágásokat használni, s azok ilyen esetben is élnek, megvannak. Általában sok képkocka másodpercet nem is időzünk el egy ponton, hanem sietünk tovább a másikra. Majd előfordulhat az is, hogy vissza-visszatérünk még ide, de akkor már ilyen-olyan plánokkal (premier, szuper) belőve, mergturbozza azt. A teljes feltunningolást viszont a sokszor soha nem látott helyszínekkel, azok minél több számú hozzárendelésével éri el. Ez utóbbiakban szerintem az a kulcsa, hogy el tudják adni nekünk, képesek vagyunk mi is odavágyni, azok után, amit ott láttunk. Sőt, ha eljutunk oda, ahhoz a bizonyos helyhez, akkor flesbekszerűen megismétlődik minden, ami megtörtént a filmben a betét alatt. Egy sima, mezei klipnél ilyen nagyon ritkán fordul elő. Aztán vannak még, dolgozik olyan beállításokkal talán, amik nem megszokottak, inkább egyediek és különlegesek, mint sem rosszak, ahogy azt a hiedelem tartja.

Azonban az idő halad, vele együtt változik ez is. A régi bwfilmek még gazdagon voltak tánccal megpakolva, ma már inkább a montázsszerű szekvenciák a dominánsabbak, amik hol haszálnak táncot, hol nem, hol pedig hibrid styleban a kettőt cserélgetik felalá a jelenetekben. De valami mégis ennek ellenére megmaradt. A - zene mellett - küldetése ezeknek a betéteknek, tánccal vagy anélkül. Pontosan az, hogy történeteket mesélnek. Csinálják ezt lineárisan, vagy időt nem ismerve. Utóbbit úgy, hogy napokat, hónapokat, éveket ugrálunk vele előre, miközben a dal elbeszéli hogyan jutunk ából a bébe. De bevált gyakorlat még a múlt felidézése is általa.

Ezeken kívül van persze még csomó más funkciója is a betéteknek. Lásd, amikor egy adott dologról szól, élőről, élettelenről, valakiről, valamiről satöbbi, de azt hiszem ha katalogizálni kéne őket, akkor mégis az érzelmek fiókba kerülne a legtöbb ilyen munka. Szerelemről, fájdalomról, örömről, szomorúságról, hogy csak a közhelyeseket említsem, ki tudja már hány és hány született bwban, de megunhatatlan mindegyik a mai napig. A titok talán ott van elásva, hogy mindegyik hordoz magában valami mást, valami újat - akár zeneileg (új dallamok), akár szövegben, akár a hátteret figyelve a helyszínekben, táncokban egyaránt. Nem véletlenül nevezzük, bwt az érzelmek bölcsőjének, mekkájának. Hát ezért.

A how to make it... az a sorozat lesz, amikor najd a színpad mögé lehet látni. Mert szerencsére akadnak ilyen videk, teszik fel promo, érdekesség gyanánt a filmesek a zt betétekből. Lájk. Úgy fest, vannak még olyanok, akiket még ennyire, annyira foglalkoztat ez, mint engem éppen. Elsőként itt a Don 2 Zara Dil Kohoz készített making video. Ami a többihez viszonyítva semmi különlegeset nem mutat vagy mond, szimplán csak azok mesélnek benne, akik részesei voltak ennek a készítésének. De mégis közelebb kerülünk ahhoz, hogy meglássuk, megértsük mi is zajlik ott, ilyenkor. Azt, hogy kik dolgoznak, vannak jelen, koreográfusok, énekesek, mindenféle rendezők. Vagy, hogy miket bakiztak bele a színészek, mennyire tudták azonnal beleélni magukat, megtanulni a lépéseket, a mozdulatokat már elsőre. Az egymás vagy a szám fényezése igazából nem zavaró, különösen akkor nem, ha azt látjuk, ahogy SRK bosszankodik, mert nem tudja a kártyás trükköt úgy megcsinálni, ahogy szeretné, kérik tőle. Mert van ilyen. Csek.