A nem egy és kettő Aiyyaa dalpromó után ma már tényleg úgy készültem neki ennek a következőnek, hogy engem aztán már semmi és senki nem tud meglepni. Aztán meg play után még pislogni is alig mertem gyerekek, hátha lemaradok valamiről. Eszméletlen.

Nehéz szavakat találni. Már a zene is különös. Igaz elsőre nem annyira fülzsírtépő, csak sokadszorra adja meg magát, de Amit Trivedi szüleménye mégis, mit várunk no-sza.

Azonban az igazán nagy dolgok a szemeink előtt zajlanak le. Mert tegye fel a kezét az, aki látott jobb danszolást már ebben az évben, vagy csak le tudná követi mindazt a koreot, amit a Rani művel. Miközbe meg ja, ezt dögösen, állai dögösen (pedig nem vékony) teszi. Szerencsés is a pali, lennénk sokan a helyében. De gondolom ez fordítva is áll.

Whatever, nézni és nézni, mert eléggé rendben van.