lyen a Shalmali Kholgade-láz. De nem betegség egyáltalán, ennek örülni kell. Mert a Dawaat-E-Ishq filmzenéje, nevezetesen a Shayarana csak így, csak vele szól kimagaslóan. A szerzők, a Sajid-Wajid megköszönheti, nyilván az ő érdemük is, viszont a plébekénekesnő tette magasra, és még magasabbra. A Mannat daltesót azért nem üti, ámbátor meghozza a kedved a filmhez. És végülis ez utóbbi a 'legelnemelhanyagolhatóbb' szempont.