Az a lényeg, hogy ha rossz is a zene, amit csinálsz, dugiba mindig legyen nálad, mögötted egy YRF brand, ami kihúz a csávából. Mert alapjáraton a Sajid-Wajid - megint - nem kényeszteti el a füljáratainkat. Most ezzel a Dawaat-e-Ishq filmzenei koronggal fejelik meg a tucat közöst, ami valahol love/hate határvonalon, mezsgyén araszolva képtelen túlzottan magáévá tenni, de pl a Mannattal elégé megbarátkozunk azóta. Habár azon is sokat segített a Habib féle és YRF együttműködés gyümölcse dalbetétben megmutatkozva, ahogy az, ez a Rangelire is egy az egyben ráhúzható. A jodi okés, de inkább a milliő és koreo lopja el a showt előlük, és a fülünk elől. Jó nézni. Jobb, mint hallgatni.