calacitra

Nem hiszitek el, de úgy a harmincadik másodperc derekán éreztem valamit, olyat amit Prakash Jha mozis dalbetéttől soha. Hogy ez jó. És már ott tartottam, hogy a Salim-Sulaimannak virtuálisan, elméletben odaajándékozok egy filmfaret, hogy ők még ezt is megcsinálták, behúzták a bakncslistáról. Ergó PJ filmből évzenével hozakodnak elő, amire tényleg olyan ritkán van példa, mint PJ filmben az évzenékre. Szóval ennyire. De aztán jött a csattanó. Mert a következő ugyanennyi idő eltelte után mondtuk azt, hogy a mézes meg a madzag vigye el, nincs is ebben semmi nagy durranás. Átlagos. Pedig milyen jól indult, emlékeztek még.  

'Egy életem egy halálom, de a Satyagraha soundtracket csak megfülelem és aztán meg is bánom'. Vagy nem. Ez a jövő zenéje. A Ras Ke Bhare Tore Nain a mostanié, a jelené, meg egyben a Satyagrahaból való, ahhoz tartozik. Szépnek szép, csak az nem elég egy bw dalnál. Csodálkoznék is, ha Prakash Jha filmje kitermelne magából legalább egy évzenét, nem arról híres. Pedig most a Salim-Sulaiman is közreműködött, talán miattam is. Úgy érzem, nekem szól az album, nekem címezték, nekem akartak kedveskedni, azok után pláne, hogy azt mertem írni: kevés vagy, mint Prakash Jha filmben a jó zene. 

Van ez az elméletem, miszerint hogy Prakash Jha filmnek ne a zenéjét nézzed. És ez úgy néz ki most sem dől meg, mert a Satyagrahara is pont ráillik, ahhoz megint passzol sajnos. Hiába is a nagy kedvenc Salim-Sulaiman közreműködése ebben az esetben, mert sanszos, hogy idén se fog évzenékben roskadni PJ filmje, annak soundtrackje. De mondom nincs ebben semmi rossz, meg semmi meglepetés. Ezt vártuk, ezt kaptuk. Ettől még elhiszem, ha valakinek átjön. Nekem inkább az üzenete miatt fontos, fontosak az ő filmjei. Olyan ő, mint a zenében AR Rahman. Kicsit több, kicsit kilóg, de desipowaaaa. Elképzelni sem merem, tudom, mi lenne akkor, ha egyszer tényleg jó dal(oka)t pakolnának a (film, jelenetek) segge alá? Winwin. 

Prakash Jha megint kitesz magáért. Hozza azt, ami tőle elvárható. Amiért szeretjük nézni azokat a filmeket, amiket ő készít. Meg ahogyan és amiből. Ő az igen, aki mindig és fáradhatatlanul India másik arcát fordítja elénk. Pontosan azt, ami nem szép, nem hepiend, és nem is földtől elrugaszkodott. Az a néző pedig, aki álmodni akar, annak inkább most otthon a helye, vagy egy másik filmen, mert azt itt biztosan nem kapja meg.

A rendező legújabb filmje a Satyagraha is pont olyan, amilyennek az ő filmjeit elképzeljük. Mármint, amit az előzetesből ki lehet venni, és le lehet szűrni. Az előelőzetessel foglalkozó korábbi posztnál már kiemeltem milyen grandiózus, és epik színészfelhozatallal (Big B, Bebo, Arjun, Ajay, Manoj) dolgozott itt együtt Prakash.

Ami egyúttal jól mutatja azt is, hogy ezeknek a filmeknek is helye van a mozikban. Hiszen ha a nem akármilyen neves, híres, sztárszínészek is minden hezitálás nélkül igent mondanak egy ilyen felkérésre, akkor ez egy működő recept. Nyilván nem siker, vagy akkora, mint egy Salman Khané, de a célközönségét megtalálja mindannyiszor, van benne potenciál. És amúgyis fura lenne, mondottam volt, most már Prakashtól maszálát látni éppen.        

A Satyagraha egy politikus, egy aktivista, egy újságíró közös harca valamiért, valamiben, amiben annyira hisznek. Egy harc a korrupt és igazságtalan rendszer ellen. Egy harc az igazságért, az igazságosságért, azokért a jogokért, amik a társadalmat, egészét megilletik. Big B pedig azt is megteheti, hogy felpofoz egy politikust. - Mert az megérdemli.

A Satyagraha provokatív, unkonvecionális és életszagú története a mai India története, a zsarnoki hatalomról, kihasználásról, a korrupció aranykoráról, meg azokról, akik kiállnak ez ellen, nem engedik, hagyják annyiban, mennek előre, még ha vízágyúkkal is kell szembe nézniük. Egy film az indiaiaknak, róluk, tőlük. De nem csak nekik.     

Amitabh Bachchan, Kareena Kapoor, Arjun Rampal, Amrita Rao és Ajay Devgn. Ők mindannyian ott lesznek Prakash Jha legújabb mozijában, a Satyagrahaban. Ami a rendező úrat és eddigi munkásságát ismerve, most is fűszergyilkos vállalkozás lesz, ahol India megmutatja a másik arcát. Pontosan azt, amit a bw filmekből nem ismerünk és lazán kimarad.

Aki pedig ezt nézi majd, vagy bármelyik PJ filmet, az nem álmodni jár a termekbe, hanem a komolyabb tartalomért, a földön járva az kapja vissza a vászonról, amit ő is lát, hall, megél nap mint nap a városában, falujában, az egész országban. Számoljunk is utána, kevés ilyen rendező van most bwban, tavaly pl. a Naxalite mozgalomról készített filmet, Chakravyuh címmel.    

De vissza erre, a Satyagrahara, ami most teaser is kapott, bő két hónappal bemutató előtt. Avagy tessék felkészülni rá, azoknak, akiknek, meg úgy általában mindenkinek.

Érdekesség, hogy a még be sem mutatott, egyelőre 1 perces előzetessel rendelkező politikai thriller miatt már most magyarázkodnia kell Prakashnak, aki nem tudja elégszer elmondani, hogy semmi valóság alapja nincs a történetének, hiába szeretne a média bármit is belelátni, magyarázni. Hogy Big B  karaktere 1in1 Anna Hazare, mert nem. Ahogy mondja, ő csak a tüntetésekről, meg azokról az emberekről mutat meg valamit, akik a kordon hozzánk közelebb lévő oldalán vannak, a vízágyúkkal szemben. 

Ők a korrupt és igazságtalan rendszer ellen fellépő alsó és középosztály emberei, akiknek nincs más választásuk, egy utolsó lehetőségük, mint hogy kiálljanak az igazukért, az igazságukért, és fellépjenek a gonosz uralkodói rendszer ellen. Tiltatkozni, tüntetni, irány az első ütközet, avagy egy forradalom kezdete.