Ti se hiszitek el komolyan, de ez daldarab is ott terpeszkedik a Khoobsurat filmzenei korongon. Mártmint nem azt, hogy ott ott van, hiszen bw műfajmentes övezet, a soundtrack mindent kibír és elvisel, ahogy közönsége szereti és a filmjeit, hanem, hogy tényleg mögéelé felsorakozik a daltesóinak és a minőségi krediteken való vonatozgatásról sem tesz el ez esetben sem. Bármennyire is másmilyen megközelítésben kapjuk a fülünkhöz a témát.

De még hogyan. Mert ennek a zenének nem is zenében van az ereje elsősorban. Hanem a hangjában. Anélkül ez feleannyit se érne. Így viszont az énekes, előadó varázslatosra transzformálja át a dalt az egyedi hangszínével, és dalolászásával, mintha még valami kórusos jelleget venne át. Engem meg libabőrbe öltöztet. A nyugalom térfelére evez át, leparkol, és ott hagy magamra. Tudom a szöveg koránt sem erről szól, vagy ennek...

A hang meg egyébként ismerős volt, és most már tudom is honnan. Mert ő

 Jasleen Royal 

akivel még az India' Got Talentbe találkoztam anno. Most meg jajdejóság volt újra.